Mire jó az asztrológia?

Mindenütt evolúció zajlik.

Így van ez emberként is. De honnan hová? És miért?

A hit, a misztika és a filozófia területei ezekre a kérdésekre próbálnak választ adni már évezredek óta. Ennek a világnak egy részterülete az asztrológia, amely segít betekinteni a működésünk színfalai mögé.

Az egyik kedvenc íróm, Carl Gustav Jung ezt mondja: “Minden ember úgy lép be a világba, hogy egyértelmű tehetségekkel és hajlamokkal rendelkezik. Egyéni természetünk a születés pillanatában adott – velünk születik, nem az életünk során szerezzük.”

Teljesen jogosan felmerül tehát a kérdés, hogy akkor honnan van?

Itt kettéválik az út. A keleti világ a reinkarnáció tanát alapul véve egyértelműen az előző életek felhalmozott tapasztalatit és hajlamait tekinti jelen életünk alapjának. A nyugati világ pedig az előző generációkat veszi forrásul és a pszichogenetika, epigenetika, valamint a családállítás módszereit felhasználva tudományosan is vizsgálja a kérdést.

Mindkét szemlélet közös abban, hogy nem egy életben kell gondolkodnunk.

Aki asztrológiával szeretne foglalkozni vagy asztrológiai elemzést készíttetni, annak szakítania kell az Indul a bakterházból jól ismert: „Úgyis egyszer élünk!” – mondással. 🙂

Nincs könnyű dolga manapság se annak, aki ezzel a területtel ismerkedne, se annak, aki műveli. Ahogyan a tömegmédiában a jógát szinte csak a testmozgással kötjük össze, figyelmen kívül hagyva a mögötte lévő hatalmas filozófiát, úgy az asztrológia is a jövendőmondás és a lebutított karakterelemzések mocsarában vergődik.

Az asztrológia a valódi formájában arra szolgálna, hogy jobban megértsük az ok – okozat törvényét (keleten: karma törvénye) és az emberként betöltött szerepünk felelősségét (dharma törvénye).

Egyszerűbben szólva: összeálljon a kép arról, hogy jelenleg miért szenvedünk, és hogyan tudnánk ezt helyrehozni.

Ehhez nagyon röviden beszélnünk kell a tudattalan és az árnyék fogalmáról.

Nézzük meg ezt a rövid videót:

A kisfiú nem épp a legboldogabb perceit éli. Látszik, hogy csalódott, szomorú és nem tud mit kezdeni az érzéseivel. Feltételezhetjük, hogy az érzései bent rekedtek és körülbelül ilyen formában beépültek a hitrendszerébe: „Ha kifejezem a vonzódásomat, akkor elutasítást kapok.” Ha kimutatom az érzéseimet, akkor csalódás ér.” Ha közeledem a másik nemhez, akkor abból nagy fájdalom lesz.”

Ilyen és ehhez hasonló fájdalom alapú döntések tarkítják mindenki tudattalanját és ezen döntések összességét hívjuk árnyéknak. Értelemszerűen, ha több előző életben vagy előző generációban gondolkodunk, akkor egyértelmű, hogy a születésünkkor nem indulunk tiszta lappal és jobb esetben az életünk első egy harmadát azok a hozott/öröklött beidegződések alakítják, amelyek felett nincs kontrollunk. Rosszabb esetben, eszközök, segítség vagy hajlandóság híján az egész életünk így telhet el.

Ezen a ponton van hallatlan nagy jelentősége az asztrológiának. Ugyanis az egyéni képletünk segítségével bepillanthatunk a tudattalanunkba és átvizsgálhatjuk, hogy miféle döntéseket vettünk át vagy hoztunk magunkkal, amelyek jelenleg blokkolják a kiteljesedésünket.

Ez a technika tehát segít tudatossá tenni azokat a mozgatórugókat, amelyek amúgy egész életünkben trükkösen elkerülik az értelmünk radarját. A tudatosodással viszont reflektorfénybe kerülnek és végre valahára nagyobb döntési szabadsághoz jutunk. Eldönthetjük azt, hogy akarunk-e finomítani a működésünkön, fel akarjuk-e dolgozni végre azokat a fájdalmakat, amelyek az elkerülésre játszó mókuskerékben tartanak minket.

Az ember alapvetően olyan intelligenciával van felruházva, ami képes alakítani a sorsot, tehát ha egyszer tudatosult egy mintánk, azt képesek vagyunk megváltoztatni segítséggel vagy anélkül. A kérdés ilyenkor csupán a hajlandóság.

Az asztrológia tehát nem arra lett kitalálva, hogy betegyük magunkat a 12 jegy valamelyikébe, és ezentúl ehhez igazodva éljünk, mivel ennél mindenkinek sokkal komplexebb a képlete. Nem is arra, hogy ezzel magyarázatokat találjunk a romboló működésünkre és így nyugodtabban csinálhassuk ugyanazt tovább. És arra sem, hogy pontos információkat kapjunk arról, hogy mikor mit kell csinálnunk, hiszen ezzel teljes mértékben elkerülnénk a felelősséget.

Ez a módszer leginkább abban segít, hogy megismerjük magunkat minden szinten és felvállaljuk az egész csomagot. Nem kell új sorsot kitalálni magunknak, hiszen már van.

Egy másik nagy előnye a saját sors megismerésének, hogy sokkal toleránsabbak leszünk mások iránt. Már az sem semmi, ha valaki tisztában van azzal, hogy 12-féle módon gondolkodhatunk, érezhetünk, akarhatunk, cselekedhetünk, de ha még ehhez az a felismerés is csatlakozik, hogy az asztrológiában több 10 millió kombináció van egy képlet felállítására, akkor végképp leteszünk arról, hogy sémákba rendezzük az embereket.

Az asztrológia nem természettudomány, és nem is lesz az, mivel a tudomány aktuális definíciójába nem illik bele: nem lehet megismételhető kísérleteket végezni vele, mivel ha egy bolygó vissza is ér a kiindulási helyére, a többi már más pozícióban van. Az asztrológia egy szellemtudomány.

Annyiban hasonlít a természettudományokhoz, hogy feltevésekkel dolgozik és azt megpróbálja tapasztalati kísérletekkel igazolni. Nem kell azonban többet várni az asztrológiától, mint bármely más segítői módszertől vagy természettudománytól. Vannak nagy tehetséggel és intuícióval megáldott segítők és vannak túlmisztifikált mágusok ezen a piacon is, mint ahogy vannak korrekt és Gálvölgyi-szerű meteorológusok.

Az asztrológia sosem lesz annyira egzakt, hogy pontos adatokkal tudjon szolgálni a jövőnkre nézve, mivel akkor az egész létezési rendszer hibás lenne. A létezésünknek az lenne a célja, hogy megismerjük magunkat, majd ezért felelősséget vállaljunk, nőjünk fel és éljünk a nemünknek, korunknak megfelelően. Ez a folyamat kockázatokkal és súrlódásokkal jár. Míg világ a világ, addig ez így lesz. Viszont ha előre ki tudnánk számolni mindent, akkor elveszne a lényeg.

Az asztrológiai előrejelzések arra viszont nagyon jó támpontot adnak, hogy épp milyen fejlődési szakaszban vagyunk, milyen akadályok és segítő erők léphetnek be az életünkbe, milyen jellegű döntések előtt állhatunk. De! A döntéseket továbbra is nekünk kell meghoznunk!

Az ember szabad akarata nagyon hasonlít egy mozdony mozgásához. Kötött pályán halad, a sínekről nem térhet le, ami annyit jelent, hogy van egy karakterünk (képletünk), amiből nem tudunk kilépni. De a váltókat át tudjuk állítani, az irány megváltozhat, valamint a sebességet is mi választjuk meg, azaz tudunk változtatni a módszereinken. Sőt akár hátramenetbe is kapcsolhatunk, tehát akkora szabadságunk van, hogy magasról tehetünk a tudatosodásra. 🙂 Időnkét pedig fel – leszállnak utasok, azaz kapunk tükröket, segítőket a fejlődéshez.

Hogy ez a rendszer befogadható legyen bárki számára, ahhoz kicsit túl kell lépni a logikus és kiszámítható gondolkodáson. Szó sincs róla, hogy el kéne vetni a racionalitást, csupán hajlandóvá kell válnunk olyan információk befogadására, amelyek eddig elkerülték az értelmünk territóriumát.

Néha el kell veszíteni az eszünkből legalább egy keveset:

 


Amennyiben felkeltette az érdeklődésedet a téma, akkor itt olvashatsz bővebben az általam nyújtott elemzésekről és a Kapcsolat menüponton keresztül kérhetsz időpontot.

(Fejléc kép forrása: www.space.com)