Mit jelent az archetípus?

A segítő foglalkozású emberek, köztük én is, előszeretettel használjuk az archetípus fogalmát, ami Jung óta él a köztudatban. Röviden érdemes lenne tisztázni, hogy ennek a tudományos kifejezésnek mi köze az asztrológiához és hozzánk.

Jung először az egyéni terápiák során ismerte fel azt, hogy a nőket és férfiakat nem csak a saját nemük szerinti mozgatórugók stimulálják. A nőknek van férfi és a férfiaknak női részük. Később beutazta a világot és ez a teóriája mindenhol, minden kultúrkörben megállta a helyét. Ezen kívül azt is felismerte, hogy szintén az egész emberiségben fellelhetően vannak olyan viselkedésminták, melyek rendre ugyanazok földrajzi helytől függetlenül. Ezeket azért nem vette egy kalap alá az ösztönökkel, mert az ember, mint összetett lény képes arra, hogy tudatosítsa a tudattalanban lévő mintáit, ezáltal ne azok uralják őt. Az ösztön viszont egy automatikusan lefutó mechanizmus, amibe nincs beleszólásunk. Minél egyszerűbb egy lény, annál ösztönösebb.

Az archetípusok azok a tudattalanban lévő szimbólumok, amelyekbe bele van kódolva, hogy egy adott élethelyzet milyen érzelmeket és viselkedésmintákat idéz elő.

A szimbólum egy teljesen egyszerű példája a szív alakzat. Ez csupán egy kis rajz, de magában rejt  mögöttes tartalmakat. Az üzenete mindenki számára hasonló, főleg a nyugati társadalmakban. Jelenti a szeretetet, szerelmet, boldogságot, békét. Ugyanezen szisztéma alapján épül fel az összes archetípus, amit az asztrológiában használunk (csillagjegyek, bolygók). Mindnek van egy saját, egyetemes jelentése és önmagában egyik sem ártó vagy segítő, csupán csak van.

Hogy milyen a szimbólumhoz való hozzáállásunk, az már teljesen egyéni. A szív alakzatba is simán bele lehet kötni, főleg egy szakítás után és elküldeni mindenkit a fenébe, aki még hisz a boldogságban. Ugyanígy az asztrológiában használt szimbólumokat is fel lehet aggatni mindenféle címkékkel aszerint, hogy mit éltünk meg hozzájuk kapcsolódóan.

Ennek elég elterjedt példája, a Mars, mint kis rossztevő, a Szaturnusz, mint nagy rossztevő, a Vénusz, mint kis jótevő és a Jupiter, mint nagy jótevő.

Jelenleg a hagyományos asztrológia nézőpontja szerint van egy össznépi megegyezés arról, hogy ezeket a bolygókat a mellettük lévő jelzőkkel kell társítani. Én óvatosan bánnék ezzel az egyszerűsítéssel, mert duális világunkban az éremnek két oldala van.

A Mars archetípusában benne van a rombolás, de a bátorság is, a Szaturnuszban az akadályozás, de a megfontoltság is, a Vénuszban a viták elsimítása, de a szőnyeg alá söprés is, a Jupiterben pedig a bőség áradása, de nagyotmondás is. A születési képletben a bolygók egymás közti kapcsolataiból tudjuk azt kisilabizálni, hogy melyik archetípus melyik oldalát mutatja alapból a születéstől kezdve.

Az asztrológiában a Kostól a Halakig és a Naptól a Plútóig dolgozunk az archetípusokkal, amelyek egyike sem arra lett kitalálva, hogy minket szívasson. Ezek az archetípusok ott vannak mindenki tudattalanjában és a hozzájuk kapcsolódó elfojtások azok, amelyeket a fejünk felett keringő bolygók felpiszkálnak.

Az archetípust nem lehet megszüntetni, a bolygókat nem lehet (még) felrobbantani, de az elfojtásokat meg lehet szüntetni. Ezért vallotta Jung is azt, hogy a személyiségfejlődés során az embernek meg kell tanulnia felismerni azt, amikor egy archetípus aktiválódik benne és ezt megfelelően kezelni.

A továbbiakban kicsit kibontom jobban a témakört és a női/férfi archetípus lesz terítéken.

Fejléc kép forrása: www.pixabay.com