Gyorssegély elakadásokhoz

Tavaly nyár végétől látszólag egyre erősödő ütemben és kisebb-nagyobb szünetekkel kapjuk a kiképzést. Nos, ez a folyamat folytatódni is fog, míg világ a világ és valójában nem tavaly kezdődött, hanem a teremtés kezdetétől. Jelenleg az idő felgyorsulni látszik, egyre nagyobb a fejetlenség, a pörgés és az öntudatlanság. Mindez a hírekből is látszik, de a dualitás következtében mindig vannak ellenerők, amelyek a fejlődést, fenntarthatóságot támogatják, viszont ők rövidebb ideig szerepelnek a médiában. 🙂 Néhány példa:

Néhány korábbi cikkben már feszegettem azt a témát, hogy az ember egy állandóan fejlődő lény, aki a felébredés felé tart, és ebben a folyamatban vannak akadályozó tényezők, melyeket le kell győzni. Most megnézzük egy újabb szemszögből mindezt egy egyszerű gyakorlattal karöltve.

Kezdjük onnan, hogy az életünk során mindannyian átmegyünk megrázó történéseken. Alapszabály, hogy az agy egy trauma minden egyes paraméterét rögzíti: szagokat, képeket, érzéseket,  embereket… stb és mintát csinál belőle. Ez a minta a továbbiakban arra szolgál, hogy egyszerűsítse az életünket, ugyanis a leggazdaságosabban úgy működünk, ha lehetőleg mindent rutinszerűen csinálunk. Rutinból felismerjük egy lehetséges újabb trauma bekövetkeztét az előző minták alapján és már előre bevédjük magunkat ellene. Ez persze nem feltétlenül fogja szolgálni a boldogságunkat, de a túlélésben mindenképp segít.

Ez a videó egész jól megmutatja, hogy működik az agy mintafenntartó rendszere. (A benne lévő túlfújt meggazdagodási vágy értelemszerűen lecserélhető bármilyen saját célra.)

Amikor egy trauma bekövetkezik, akkor kizárt részeink keletkeznek, amelyek leszakadnak a fő személyiségünkről. Például papírrepülőket dobálsz az osztályban, erre a tanárnéni elkéri az ellenőrződet, és beír egy intőt. A spontán gyermeki részed sérül és leszakad belőle egy rész, ami megbélyegeződik azzal, hogy nem szabad felszabadultnak lenned. Értelemszerűen mindenkinek meg kell tanulnia viselkedni gyerekkorában, de gyerekként még képlékenyebbek vagyunk és ezeket az eseményeket mélyebben átérezzük. Úgyhogy ezentúl az energiánk egy része arra fog elmenni, hogy a kizárt rész kizárva maradjon, mivel így kevesebbszer fogunk sérülni a továbbiakban.

Ezt a részt viszont vissza kell hívni a száműzetésből ahhoz, hogy egészséges és boldog felnőtt életet tudjunk élni. Természetesen nem az a cél, hogy az irodában papírrepülőkkel dobálózzunk, hanem arra, hogy helyet engedjünk a spontán gyereknek is az életünkben.

A visszahíváshoz állandóan kapunk motivációt az élettől, olyan események formájában, amelyeket nem tudunk irányítani. Ezek az események mintha kiédesgetnék belőlünk azokat a részeinket, amelyekkel nem akarunk szembesülni.

A körülöttünk zajló történések feltérképezésére szoktuk használni az asztrológiában az előrejelzéseket. Személyes kedvencem a tranzitok vizsgálata, mivel véleményem szerint ezzel egész pontosan lehet látni, hogy mikor milyen életszakaszba futunk. (Ebben a cikkben bővebben lehet olvasni a témáról.)

Egy tranzit időszak olyan eseményt jelez, amikor egy kizárt részünk fel fog bukkanni a tudattalanunkból. A megvalósulás bekövetkezhet egy traumához hasonló esemény formájában, vagy egy olyan személlyel való találkozással, aki hasonlatos a múltbeli esemény valamely fontos szereplőjéhez. A cél az, hogy a szembesülésen keresztül kapjunk egy emlékeztetőt arra, hogy van egy kizárt részünk, amelyet vissza kéne fogadnunk, és a hozzá kapcsolódó fájdalmat fel kéne dolgoznunk.

Amikor épp egy szembesülés történik egy tranzit hatására, akkor érthető módon a régi esemény érzelemtartalma is felbugyog, és egyértelmű, hogy a legkönnyebb megoldást választjuk: a menekülést. Hozzáteszem, hogy gyakran észre sem vesszük, hogy ezt választottuk, szóval ezért ne küldje senki magát villamosszékbe. 🙂 Az elfojtás nano-másodpercek alatt meg tud történni.

Ami ellensúlyozni tudja az ellenállást, az az éber jelenlét.

Ilyenkor jön jól egy teljesen egyszerű technika, amit írásban kell elvégezni és nem kell hozzá más a részedről, mint befelé figyelés és hagyni kibontakozni az érzéseket, akármilyen feszültek is.

Fogsz egy papírlapot és elkezdesz rá kérdéseket írni az aktuális szituációddal kapcsolatban, amilyen nyelvezettel csak szeretnéd. Senki nem fogja ellenőrizni, senkinek nem kell megmutatni, a papírt akár meg is lehet semmisíteni később.

Szóval elkezdesz kérdéseket írni:

  • Miért veszteglek?
  • Mi az anyám kínja van már megint?
  • Miért ismétlődik újra az, hogy…?

Egyik kérdésre sem kell válaszolnod, de írás közben automatikusan be fog indulni a válaszkeresés és nőni fog a feszültség. A gondolatokkal nem kell foglalkozni, itt még a felszínes információkat kapod és semmiképp se csökkentsd le a feszültséget pótcselekvésekkel, cigiszünettel, kajálással, tévézéssel.

Addig kell folytatni a kérdések írogatását, amíg el nem jutsz egy kulcskérdésig, ami nagyon beüt, ami nagyon megfog, amiről úgy érzed, hogy hatalmas borzongást okoz. Ezt a kérdést értelemszerűen nem tudom ide leírni, mivel nem egyetlen, mindenkit megváltó mondatról van szó. 🙂 Ez mindenkinél más és más, szituációtól függően.

Ha megvan, akkor ezt a kérdést írd le újra és újra. A hatás növelése érdekében ki is mondhatod, amint éppen körmölsz:

Pl.: Miért…hibáztatom…még…mindig…apámat?

És ezt a kérdést írod, mondod, írod, mondod, írod, mondod.

Itt is záporozni fognak a felszínesebb válaszok, amelyek közül akár le is írhatsz néhányat.

Szokásos válaszok lehetnek a fenti kérdésre:

  • Mert ő a hibás mindenért.
  • Mert megnyomorította az életemet.
  • Mert csinálhatta volna jobban.
  • Mert csalódtam benne.
  • Mert jobb apának kellet volna lennie.
  • Mert gyenge volt.

Ez mind csali. 🙂

Így kipörgött minden felszínes válasz az elmédből, és ez azért jó, mert minden itt megszületett válasz a jelenlegi mintákon belül jött létre, azaz valódi megoldást nem hoz. Most jöhet a nagyágyú, a valódi megoldás, amihez nem kell az intelligenciád. Ha kellő elhivatottsággal csinálod a gyakorlatot (ami azt is jelentheti, hogy már fáj a kezed az írástól), akkor beindulnak a tudattalan folyamatok. Lehet, hogy százszor le kell írnod a kérdést, mire idáig eljutsz, de ami ebből származhat, az rendkívül felszabadító.

A valódi választ onnan fogod felismerni, hogy szomorúságot, fájdalmat és egyben döbbenetet idéz elő benned.

Pl.: Azért hibáztatom még mindig apámat, mert képtelen vagyok felelősséget vállalni a hibáimért és sokkal könnyebb rá hárítani mindent, saját magamat pedig duzzogó gyerek szerepben tartani. Így nem kell elengednem a jogosnak vélt haragomat és kiönthetem rá vagy a páromra, amikor csak akarom.

Ha elérted ezt az érzelemcsomagot, akkor el ne engedd, hanem maradj benne legalább néhány másodpercig. Engedd meg, hogy bepárásodjanak a szemeid és érezz együtt egy kicsit azzal a fiatal éneddel, aki anno úgy döntött, hogy a sok fájdalom hatására nem vállal többet és megmarad egy biztonságosabb pozícióban.

Nem kell 100-as zsepit bekészíteni, de amennyi ki tud jönni, az nyugodtan jöjjön. Ha nem jön semmi, hát az sem baj. De azzal, hogy az érzésben maradtál, megindítottad a gyógyulást. Elismerted egy kizárt részedet, elkezdted megfájni azt, amit anno nem tudtál. Ez maga a tudatosodás folyamata – a kizárt részeid tudatossá tétele.

Ilyen módon sok probléma gyökerét fel tudod fedezni. Nem muszáj mindennapossá tenni az írogatást, tehát hagyd kifutni egy megfájt csomag tartalmát. Valószínűleg így is szükség lesz még terapeuta vagy segítő közbenjárására a nagyobb csomagok kioldásához, de ezzel a gyakorlattal folyamatosan közelebb kerülhetsz a belső békédhez és egy integráltabb, kompetensebb, magabiztosabb felnőtt ént tudhatsz a magadénak.


Ha szeretnéd megtudni a születési képleted elemzéséből, hogy milyen minták plántálódhattak beléd gyerekkorban és ezekkel mit tudsz csinálni, akkor ezen a linken tudsz jelentkezni tanácsadásra. Itt tudsz bővebben olvasni az elemzésekről.


Fejléc kép forrása: www.pixabay.com