Folytatás

Velem az utóbbi hónapokban megfordult a világ.

… és fordul tovább…

Mialatt szüneteltettem a bejegyzéseket és a cikkeket, rengeteg időt tudtam magammal foglalkozni. Abban biztos voltam, hogy valami haldoklik bennem. Egy hozzáállás vagy szerep, amivel addig nagyon tudtam azonosulni, viszont lejárt az ideje.

Ahogy teltek a hónapok és végeztem a belső munkát (magamban és segítővel), egyre egyértelműbbé vált, hogy ami döglődik bennem, azt röviden így tudnám összefoglalni: a biztonságkereső racionalista.

Felfedtük, hogy ennek a szerepnek a lényege egy mindentudó, mindent jól látó, hozzáállás. Kell egy fix modell a világ működéséről, kellenek a válaszok mindenre, lehetőleg fénysebességgel.  A világ beszűkül arra a nézőpontra, hogy minden eleve el van rendelve, mert ha ez nem így lenne, az csak újabb bizonytalanságot, ergo fájdalomforrást generálna.

Visszatekintek kicsit a múltba, hogy érthetőbb legyen az utam. Kb. 9 éve, amikor belecsaptam az önismeretbe, arra vágytam, hogy egy biztonságosabb, nyugisabb jövőt hozzak létre magamnak. Módszerről módszerre váltottam és évekkel később az asztrológiára vetítettem ki a megváltás kulcsát. Inspirált néhány asztrológus határozottsága és az évek során rengeteget kutattam, vajon miért annyira biztosak a dolgukban, hogy fix kijelentéseket tesznek a jövőt vagy az embereket illetően. Vajon mit tudnak ők, amit én még nem?

Nem fogadtam el teljesen egyetlen könyv vagy tanfolyam definícióit sem. Nem akartam betanulni az asztrológiai szorzótáblát, helyette kutattam a magam és mások múltjában, folyamataiban, összehasonlítva őket az asztrológiai állásokkal, konstellációkkal. Viszont akármennyit kutattam, akármilyen asztrológiai módszerrel, sosem akadtam rá a Bölcsek Kövére. Sőt arra jöttem rá, hogy az asztrológia egy rettentő rugalmas módszer, elvégre szimbólumokkal dolgozunk, amelyeknek van alap jelentése, viszont mindenki úgy fordítja le őket, ahogy az aktuális tudatszintje engedi.

A régiek kezdték azzal, hogy megfigyelték a Nap és Hold ciklusait és jelentés adtak nekik, majd ahogy sorban fedezték fel a Naprendszer égitestjeit, azokat is belevették a rendszerbe. Megalkották a főbb tengelyeket, a házakat, a fényszögeket. Beletették a halmazba az állócsillagokat, az üstökösöket, a nevezetes pontokat és rengeteg szabályt hoztak létre. És ez csak a nyugati asztrológia. Ezen kívül van még védikus, kínai, maja, tibeti… talán még magyar is volt valamikor.

Mindez miért? A válasz többféle lehet. Az ember biztonságban akarja érezni magát, hatalmat akar, elismertséget akar, fejlődni akar vagy rá akar akadni a megszabadulás kulcsára. Döntő többségben van az első három tényező, mivel az emberiség túlnyomó többségét a hiányok mozgatják, amelyeket valamiképp kompenzálni kell. Ahogy ma, valószínűleg régen is éltek erősen traumatikus háttérrel született tehetségek, akiket tudat alatt ádázul hajtott az, hogy megkapják a hiányzó elismerést, szeretetet, elfogadást és ennek érdekében a tudáson keresztül keresték az új biztonságot.

Az asztrológia mellett egy idő után elkezdtem a pszichológia szemszögéből is felmérni az embert és a fejlődést. Továbbra is meg akartam találni azokat a biztos pontokat, amelyek tudatában kiszámíthatóbbá tehetném az életemet. Egy ideig segítettek az archetipikus leírások, viszont a hozzájuk való igazodás nem a megoldást hozta, hanem újabb megfelelési kényszereket szült. Engem egy ideig rettentően frusztrált, hogy még mindig nem vagyok olyan, mint a Férfi archetípus leírása, míg le nem esett, hogy én nem egy archetípus vagyok. Én én vagyok.

Aztán bekövetkezett a kopernikuszi fordulat. Jung, Wilber, Daubner, Feldmár és Yalom könyvei rávezettek arra, hogy jobban megértsem az ember lelki működését, és felismertem, hogy valójában nincs fix tudás, nincs objektív szempont, és nincsenek olyan biztos szabályok, amelyekhez igazodva jó úton járok. Az egész világ és benne minden történés rendkívül viszonylagos!

Valójában minden ember a saját szűrőjén keresztül nézi a valóságot, mindenki a saját univerzumában él és nem kivételek azok sem, akik ezer évekkel ezelőtt lefektették az asztrológia alapjait. Ki lehet mondani, hogy minden irányzat (nem csak asztrológiai) magában hordozza a megalkotója gondolkodásmódját, tehát a vakfoltjait és kompenzációit is. Innentől kezdve a tűpontos információ keresése és az irányzatok feltétel nélküli követése értelmét veszti. A fix világnézet kereséséről lehullik a lepel: ez egy tünete annak, hogy az ember minél bizonytalanabbnak érzi a létét, annál biztosabb információkra van szüksége az énje stabilan tartásához.

Ezzel a felismeréssel beindult nálam egy irányváltás és az elemzésekben, előrejelzésekben is inkább a pszichológiai részre koncentráltam, tehát a minták, játszmák, hajlamok átbeszélésére, kiemelve azt, hogy nem kötelező lejátszani őket. Az események pedig ezernyi formát ölthetnek, úgyhogy én meg se próbálom prognosztizálni őket. Az élet sokkal színesebb, bonyolultabb és meglepőbb annál, minthogy egy 2D-s képletből kinyerhető lenne és honnan tudnánk előre, hogy egy megpróbáltató élethelyzetből milyen bölcsesség származik.

Viszont ezekkel az elméleti felismerésekkel még nem volt megoldva a probléma, ugyanis a biztonságkeresést tápláló lelki traumák továbbra is a tudatalattimban vártak a sorukra és tavaly év végén be is jelentkeztek. Jobbnak láttam tehát visszavenni a munkatempóból, visszavonulni az írástól és belemélyedni a belső munkába. Le kellett menni a mélybe, fel kellett dolgozni komoly traumákat, hogy a fejben összerakott elméleteket ne szabotálja a tudatalattimban lévő hitrendszer. Úgy érzem sikeresen dolgoztunk, ami a történéseimen, a környezetemen is megmutatkozott és újra megszületett az igényem arra, hogy írjak.

A belső munka nagyon pozitív hozadéka, hogy sikerült jobban belaknom a segítő szerepet. Sikerült mélyebben belátni, hogy ez a szerep egyfajta asszisztálás ahhoz, hogy a szemben ülő egyén kihozza magából azt, ami eleve benne van. Nem én mondom meg, mihez kellene tartania magát, mit kellene elérnie, mennyi idő alatt és mi lesz a végeredmény, hanem bízom abban, hogy ha az ő belső bölcsessége megkapja a kellő teret, akkor olyanokat hozhat ki magából, amit egyetlen elemzéssel sem fedhetünk fel.

Véleményem szerint nem csak arra vagyunk képesek, amiről van egy pontos elképzelésünk. Nem is egy olyan kiemelkedő tapasztalatom van, ami azt mutatta meg, hogy az eredmény magasan felülmúlhatja a várakozásokat, így eléggé hajlamos vagyok bízni abban, hogy nem kell mindent irányítanom az életemben. Ez alapján nyugodtan bízhatok abban, hogy ez másoknál is működni fog és az én dolgom az, hogy ebbe besegítsek.

Az utóbbi időben kiléptem mindenféle irányzatból, iskolából és a belső munka mellett arra törekedtem, hogy a saját bölcsességnek nagyobb teret engedjek. Az asztrológia elfoglalta azt a helyet, ahova illik. Arra használom, hogy felmérjem a személyiség hajlamait és másodlagosan ezek elképzelhető jövőbeli megvalósulásait. Nagyobb hangsúlyt kapott a lélektan. Új terápiás technikákat próbáltam ki, tanultam meg és kezdtem el alkalmazni másokon, elég jó eredményekkel.

Tartom magam ahhoz, hogy működik a szinkronicitás, tehát amit az égitestek/archetípusok mutatnak, az szinkronban van az anyagi világ jelenségeivel, viszont nincs teljes determináció, azaz nem mindenki éli meg, vagy fogja fel a jelenségeket ugyanúgy. Egy elég szabályszerű anyagi világ van körülöttünk felépítve, a természet ciklikussága vitán felüli, az események visszatérő jellege sokaknak eléggé feltűnő. Én azt kérdőjelezem meg, hogy mindig ugyanúgy kell-e reagálni rájuk?

Számomra mi sem támasztja alá jobban a determináció és a szabad akarat egyszerre való jelenlétét, mint a jelenlegi élethelyzetem. Az utóbbi néhány hónap alatt kellően tudtam figyelni arra, hogy a belső változás milyen külső változással jár. Néhány emberi kapcsolatom teljesen lezáródott, a magánéletem felfelé ível, újra igénylem az írást és úgy néz ki, hogy hamarosan új térre is szükségem lesz, mert az albérletemet eladják. A kapcsolatok és a lakhatás elvesztését értékelhettem volna egy újabb sorsszerű csapásnak, ha nem vagyok tisztában azzal, hogy a belső váltás külsőt is hoz. Úgy döntöttem, hogy elfogadom a folyamatot és megyek vele együtt.

A külső változások közé tartozik az is, hogy módosul a weboldal és a facebook oldal működése. Továbbra is rendszeresen számíthattok bejegyzésekre és cikkekre, viszont a fókuszban más lesz, mint eddig. Az utóbbi években rengetek írás született arról, hogy a közhangulat éppen milyen irányba tart. Ezekben a kollektív hangulatingadozásokban már nem látok fantáziát, de a fontosabb égi történésekről írni fogok.

A kollektív hatásokról az a véleményem , hogy mindig van valami, amit csócsálhatunk. 🙂 A horoszkóp kereke a karma kerekével egyenlő, és mindig hullámzik. Nem lesz olyan, hogy egyszercsak majd leállnak az ingadozások, és beköszönt a boldog békeidőszak, hiszen ciklikusan működik minden körülöttünk és a megváltás nem kívülről érkezik.

Én inkább azt szeretném elősegíteni, hogy ne mossunk össze mindenkit egyetlen hömpölygő folyamatba. Ne a kiszolgáltatottságunkat erősítsük az archetípusok mindenhatóságával vagy egy kedvező időszakra várakozással, hanem lássuk meg, hogy az ok-okozat hullámzása egy le nem álló folyamat, tanuljuk meg leválasztani magunkat a csordáról, a tekintélyszemélyek idealizálásáról és azzal foglalkozzunk, ami most van.

A változáshoz hozzátartozik az is, hogy a weblapon lévő elemzések leírásai kapnak egy kis ráncfelvarrást és új elemekkel fogom bővíteni a szolgáltatásokat. Ezekről bővebben a későbbiekben írok és kaptok róla értesítést a facebook oldalon keresztül.

Fótos János


Fejléc kép forrása: www.google.com