Fényszög pszichológia 6. rész – Uránusz

Az előző részek tartalmából:

Ebben a cikksorozatban az asztrológiában jól ismert fényszögeket kötöm össze a pszichológiában alaposan feltárt sorskönyvekkel és játszmákkal, így a tradicionális vagy ezoterikus magyarázatok köznapibb, modernebb formában is érthetővé válnak. Az előző részekben leírtam, hogy mit jelent a fényszög és a játszma fogalma, valamint terítékre került a Nap, a Jupiter, a Mars, a Neptunusz, a Hold, a Plútó és a Vénusz működése.

  1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész

Az Uránuszt fogom ezúttal mélyebben kielemezni és megnézzük, hogy az ő konstellációi hogyan kapcsolódnak a játszmákhoz. Az Uránusz és az Aszcendens együttálláshoz kapcsolom elsősorban a lenti leírást, de ha valakinek Vízöntőben van a Nap, Hold, Aszcendens, születési uralkodó vagy az Uránusz együttáll ezekkel az elemekkel, akkor is érdemes lesz kontemplálni az itt leírtakon. (Természetesen asztrológus és asztrológiai ágazat szerint más konstelláció is elképzelhető.)

A játszma oldalt fogom jelenleg is kivesézni. Nem kell tehát teljesen magadra húzni a cikk(ek) tartalmát, de elképzelhető, hogy látsz majd bennük hasonlóságot az életeddel. Az itt tárgyalt általános információkat az egyéni tanácsadásokon szoktam személyre szabni, és így egy komplex kép tárul fel a belső világodról, ami alapján világossá válik, hogy mit kellene rendbe rakni az életedben és mi az, aminek a megszüntetésén nem kell fáradoznod. Érthető módon itt ilyen pontossággal nem tudjuk kitárgyalni a témát, de kiinduló pontnak mindenképp hasznos lesz a cikk.

Az Uránusz játszmája: „Járt utat követsz? Normális vagy?”

Érezhető ebből a rövid mottóból a tömény lázadás.

Köthetnénk ezt simán a tinédzser korszakhoz, de nem feltétlenül egyszerűsíteném le így a helyzetet. A tini lázadásban nincs sok értelem. Ilyenkor azért lázadunk, hogy hagyjanak már békén, elegünk volt a szabályokból, önállóságot akarunk és kiélni a szexuális vágyainkat. Leggyakrabban pedig fogalmunk sincs róla, hogy mit akarunk, de azt nagyon. 🙂 Ez a tini korszak lényege.

Az Uránuszhoz köthető lázadásban viszont már van némi bölcsesség és sokkal nagyobb szabású. Ilyen például egy vallás megtagadása, egy társadalmi rend bomlasztása, egy intézményi szabályzatba való belekakkantás vagy a társadalmi konvenciókra legyintés és minderre már van alternatíva…legalábbis fejben. Egy jobb elképzelés, egy ideálisabb filozófia, egy újszerű női-férfi berendezkedés. Például az Uránusz vagy Vízöntő uralta személyiségnek gyakran vörös posztó az, hogy a nő akkor nő, ha van gyereke. Mi van? Mi ez a baromság?

Forrás: www.facebook.com/interesting_things

Az Uránusz archetípusa egy olyan tudatszinthez köthető, amikor az ember már rég nem azzal foglalkozik, hogy szabályoknak, szerepeknek, elvárásoknak, vallásoknak, filozófiáknak megfeleljen, hanem inkább azt keresi, hogyan válhatna individuummá.

Ez a szó egy kis magyarázatot igényel. Az individuális nem egyenlő azzal, hogy önálló. Lehetsz önálló azáltal, hogy leválsz a szülőkről, elköltözöl otthonról, munkát vállalsz, családot alapítasz, gyereked lesz, otthont vásárolsz, és menedzseled az életedet. Önállónak számítasz, de ezt pár milliárd ember már előtted is megcsinálta, nincs benne semmi szokatlan.

Az individuális jelentése az, hogy egyéni, az individuum pedig az egyéniség. Az egyéniség azt jelenti, hogy a tömegtől elkülöníthető és csak rád jellemző tehetséggel vagy tulajdonságokkal rendelkezel. Ennek egy feldúsított verziója manapság a képregény film (Bosszúállók, Pókember, X-men, Superman, Batman). Minden hős, vagy mutáns legalább egy egyedi, lehengerlő tulajdonsággal rendelkezik és ezáltal csodálttá, ikonná válik a néző szemében.

Egy képregény filmet nézve a mozivászon egy nagyon alkalmas felület, hogy arra projektáljuk a saját magunkban szunnyadó különlegességet és egyéniséget. Hasonlítani akarunk a hősökre, de valójában, mélyen azt akarnánk, hogy mi magunk is egyéniséggé váljunk.

Az egyéniséggé válásnak azonban hosszú és rögös az útja. Mennyivel egyszerűbb lenne persze az, hogy megcsíp egy radioaktív pók és máris Pókemberszerű tulajdonságaid lesznek, de ez mese. Szórakoztatásra nagyon jó, sőt még inspirációt is találhatunk ezekben a történetekben a saját fejlődésünkhöz, azonban az egyéniséggé válásnak nincs titkos elixírje, nincs olyan gépezet sem, ami átírja a fejünkben a szokásokat és egyetlen mester sem csinálja meg helyettünk.

A fejlődésnek még mindig ugyanaz a receptje, mint évezredekkel ezelőtt. Szembe kell nézni az árnyékos oldalunkkal, meg kell szakítani a függéseinket, a megfelelési kényszereinket, és meg kell kérdőjelezni minden filozófiát, modellt, vallást. Amellett, hogy tanulunk a világ működéséről, vagy tanárokhoz, segítőkhöz járunk, befelé is kell figyelni. Abból nem lesz soha egyéniséged, ha elmondod ugyanazt, mint amit a tanárod is hisz a világról. Lehet, hogy később is sokban egyet fogtok érteni, de kell, hogy legyen némi eltérés, mert ő nem te vagy.

Ebből a megkérdőjelezésből, eltérésre vágyakozásból indul ki az Uránusz játszmája, amelyhez kitaláltam egy elég szemléletes példát.

Boris egy szokványos, régi értékeket valló, mezőgazdász család sarja. A gyerekkorát úgy élte le, hogy alig várta a kiszabadulását ebből a cammogó, lekorlátozó légkörből, ahol soha senkivel nem találta meg a közös hangot. Még a kortársai is kívülállónak tekintették, és azzal szívatták, hogy állandóan kiközösítették. Boris nem mintha bánta volna ezt, mivel sosem akart közéjük tartozni, sőt alig várta, hogy megszabaduljon ettől az elbutult csürhétől. És végre valahára elérkezik a nap, amikor elköltözik otthonról, irány az informatikai főiskola kollégiuma, ahol beszélgetésbe elegyedik a szobatársával. (A dőlt betűs részek a saját gondolatai.)

  • Szevasz, Iván vagyok!
  • Szevasz, én meg Boris! Egyelőre nem látszik sok értelem az arcán, de majd meglátjuk. Ha békén hagy, még jóban is lehetünk.
  • Te honnan jöttél?
  • Kárpátaljáról. Átugorhatnánk ezeket az átlagos kérdéseket. Engem nem érdekel honnan jött, de meg kell kérdeznem, hátha lesz valami értelme még ennek a beszélgetésnek. És te?
  • Én a Délvidékről.
  • Aha. Pompás, Délvidék…ugyanaz a sötétség, mint Kárpátalján. Ha jól megnézem, a srác hasonlít is valamennyire arra a bunkóra, aki engem vegzált állandóan az általános alatt. És te milyen szakot választottál?
  • Gépészmérnök. Te?
  • Villamosmérnök. Pompás! Akkor nem leszünk mindenhol összezárva. Ó, hála az égnek!
  • Jössz este a koli kocsmába a gólya ismerkedős cuccra?
  • Inkább kihagyom. A francnak van kedve bájologni egy csomó új arccal, akiknek legalább a fele csak az ivásért megy, negyedük a csajokért, pár százalék cigit fog lejmolni, és marad maroknyi ember, akikkel talán szót értenék, de velük majd úgyis találkozom az órákon.
  • Te sem vagy valami szószátyár igaz? Én is inkább a gépek és a matek nyelvén értek.
  • Hát ja. Na nem kell ez a személyeskedés. Én nem vagyok olyan, mint te! Én én vagyok és csak ne tegyél egy kalapba magaddal!
  • Azt mondják elég húzósak itt a szorgalmi időszakok is. Állandóan tanulni kell. Ha gondolod, időnként összeülhetünk segíteni egymásnak, mit szólsz?
  • Oké. De, majd meglátjuk mi lesz itt a húzós. Ez is csak egy biflázós hely. A többség itt is ugyanúgy nyavalyogni fog, hogy nem tanultak meg eleget abból, amit később egyáltalán nem fognak használni. Ó már előre irtózom attól, hogy itt is minden vizsga előtt ezt kell majd hallgatnom. Inkább bemegyek mindenhová elsőként, csak ne kelljen közösen keseregni.
  • Jól van, akkor ezt megbeszéltük. Megvetted már a jegyzeteket?
  • Meg, de lefogadom, hogy annyi marhaság van bennük, mint az állat. A legtöbb prof megírja a könyveit mindenféle eredetiség nélkül, és elvárja, hogy ezeket böfögjük vissza neki. Nekem csak a diploma kell, és aztán amit csak lehet, elfelejtek majd ebből a sok értelmetlen tantárgyból.
  • Figyu a Bártfalvy prof azt írta a suli tájékoztatójában, hogy ez az iskola elég haladó szellemiségű. A tanárok a friss technológiák és kutatások alapján tanítanak.
  • Engem nem érdekel ki, mit ír a tájékoztatóban, az csak egy csalogató szöveg, ne legyél már ilyen naiv. Lehetne egy épkézláb eredeti gondolatod, ahelyett, hogy azt a fecnit mondod vissza nekem.
  • Hát ha tetszik, ha nem az ő óráikra fogunk járni, nagyjából ugyanazt fogjuk mindketten tanulni.
  • Kiráz a hideg ettől a szótól!
  • Mitől?
  • „Ugyanazt.” Otthon kellett mindig ugyanazt csinálni. Minden átkozott reggel 5-kor kelni, még hétvégén is, megetetni az állatokat, a ház körül dolgozni, hétköznap suliba menni, és ha szerencsém volt akkor maradt minden nap némi időm olvasni. Én nem fogom ugyanazt csinálni!
  • De hát itt órarend van, az órákat nem tudod megmásítani!
  • Nem, de azt én döntöm el, hogyan fogom fel azt, amit tanítanak! Nem gondoltál még arra, hogy vitte valamire Edison, Tesla vagy Elon Musk? Magasról tettek a többiekre. Engem sem érdekelnek a hagyományok, se az hogy hogyan szokás. Az én fejembe nem fognak belemászni!
  • Fura srác vagy te, de szerintem ki fogunk jönni.

Nem egyszerű a fiú, az tény. Benne van a lázadó hajlam születésétől kezdve és nem valószínű, hogy a körülmények tették azzá, hanem épp azok segítettek rá arra, hogy bele ne ragadjon a hagyományok megszokásába. Viszont látható, hogy nagyon keveredik nála a tinis dacolás és az uránuszi játszma. Ebben a példában még nincs bölcsesség, de legalább már megcsillan az individuum szikrája. Innen némi belső munkával lehetne optimalizálni a gondolkodást, hogy ne menjen el őrült lázadó, jeges mérnök, vagy szocipata irányba.

Ha a mindennapokba tekintünk, akkor ez a játszma is megfordul mindenkiben, kisebb-nagyobb mértékben. Előfordult már veled, hogy beszélgettél egy ismerősöddel, elmondtad neki egy ötletedet, majd ő egy kis ellenkezés után elmondta neked ugyanazt az ötletet az ő szavaival, mintha ő találta volna ki? Te pedig csak néztél, hogy ez most vicc? 🙂

Nos ez a jelenség ennek a játszmának a rákfenéje. Az ember annyira különlegesen, egyedien, a csordától eltávolodva akar csinálni mindent, hogy az első reakció mindig az ellenkezés és egyszerűen vakok vagyunk arra, hogy meglássuk, valójában ugyanazt mondjuk vagy csináljuk, mint a másik. Az egybe tartozás, az egy kalap alá vevés, a besorolódás mind-mind hatalmas vörös posztónak számítanak és a végén az ember egyedül találja magát a „sok marha” között. Azt hisszük, hogy a közösség nem ért meg minket, holott mi magunk is legalább annyit dolgoztunk a kiközösítettségünkért.

Forrás: www.pixabay.com

Ha valaki ezzel a programmal küzd, akkor kifejezetten nehéz elismerni azt, hogy segítségre van szükség, ugyanis előbb meg kéne birkózni azzal, hogy leszállunk a mindentudás elefántcsont tornyából, másrészt pedig kapcsolódni kéne legalább a segítőhöz és terápiába járni, mint azt megannyi ember teszi.

Nem reménytelen azonban ilyenkor sem a helyzet, mivel a jeges egyedüllét nagyon ki tudja kezdeni az ember béketűrését. Akármennyire is zárkóztunk be a fejünkbe vagy az egyre egyedibb filozófiánk fejlesztésébe, akkor is vágyunk a kapcsolódásokra. Egy szellemi barátság tud minket kihúzni elsősorban a fejünkből és ha már kialakult ez a nagyon sérülékeny bizalom, akkor képes nyitni az ember más kapcsolódások felé. Innen pedig megindulhat azon érzelmi sérülések feldolgozása, amelyek addig szeparációban tartottak minket.

Ha felfedeznél a horoszkópodban bármilyen ehhez a játszmához kapcsolódó fényszöget vagy konstellációt, az ne rémisszen meg, a sorsunk nem kitörölhető, de meghaladható.

A meghaladás első lépése mindig a felfedezés, a második a belső munka, a harmadik pedig magától történik meg, ez az átváltozás.

Az első lépés részben megvalósulhat a sorozat cikkein keresztül vagy egyéni horoszkópelemzésen, de a második lépéshez már mélyebb személyes kontaktus kell, hogy feltárjuk azokat a kibillenéseket, amelyek rejtetten irányítják az életedet ezen a játszmán keresztül.

Ha szeretnéd felmérni a születési képletedet, vagy belecsapnál egy terápiás folyamatba és elkezdenéd felszabadítani magad a játszmák alól, akkor keress meg ezen elérhetőségek valamelyikén.

fotosjanos@asztropszichologia.hu

Kapcsolat

Facebook

06-20-445-55-57

Fótos János