Fényszög pszichológia 7. rész – Szaturnusz

Az előző részek tartalmából:

Ebben a cikksorozatban az asztrológiában jól ismert fényszögeket kötöm össze a pszichológiában alaposan feltárt sorskönyvekkel és játszmákkal, így a tradicionális vagy ezoterikus magyarázatok köznapibb, modernebb formában is érthetővé válnak. Az előző részekben leírtam, hogy mit jelent a fényszög és a játszma fogalma, valamint terítékre került a Nap, a Jupiter, a Mars, a Neptunusz, a Hold, a Plútó, a Vénusz és az Uránusz működése.

  1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész

A Szaturnuszt fogom ezúttal mélyebben kielemezni és megnézzük, hogy az ő konstellációi hogyan kapcsolódnak a játszmákhoz. A Szaturnusz és az Aszcendens együttálláshoz kapcsolom elsősorban a lenti leírást, de ha valakinek Bakban van a Nap, Hold, Aszcendens, születési uralkodó vagy a Szaturnusz együttáll ezekkel az elemekkel, akkor is érdemes lesz kontemplálni az itt leírtakon. (Természetesen asztrológus és asztrológiai ágazat szerint más konstelláció is elképzelhető.)

A játszma oldalt fogom jelenleg is kivesézni. Nem kell tehát teljesen magadra húzni a cikk(ek) tartalmát, de elképzelhető, hogy látsz majd bennük hasonlóságot az életeddel. Az itt tárgyalt általános információkat az egyéni tanácsadásokon szoktam személyre szabni, és így egy komplex kép tárul fel a belső világodról, ami alapján világossá válik, hogy mit kellene rendbe rakni az életedben és mi az, aminek a megszüntetésén nem kell fáradoznod. Érthető módon itt ilyen pontossággal nem tudjuk kitárgyalni a témát, de kiinduló pontnak mindenképp hasznos lesz a cikk.

A Szaturnusz játszmája: „Mindent ellenőrzés alatt tartok.”

Az idő pénz! Tartja a mondás.

Forrás: www.inc.com

De mi az, ami hajtja az embert az egyre kizsigerelőbb teljesítmény felé? Miért lett a pénz a főisten? És miért kell összeszorított farpofákkal neki engedelmeskedni?

Természetesen erre is van pár nézőpont, ami kellően jól összefoglalja az összképet. Ezek közül az egyik, ami legtávolabbról indul és a legspirituálisabb, arra helyezi a hangsúlyt, hogy a mai ember a sötét korban, a Kali júgában él, a lehető legtávolabb az Egységtől, és az elméje eléggé zavart. Ebben az állapotban a Forrástól, a Szeretettől való szeparáltság olyan fokú, hogy még azt is kétségbe vonja, hogy ezek egyáltalán léteznek. Hiszen minden csak kémiai reakció, ahogy az Univerzum is csupán rengeteg atom egyetlen nagy robbanásból elindult reakciója, semmi misztikus nincs benne. A tárgyak és az élőlények keletkeznek, majd elmúlnak. A lebomlott forma atomjaiból majd új formák jönnek létre, de ami lebomlott, az örökre eltűnt. Erre rímel az, amikor Konc bácsi azt mondja Bendegúznak az Indul a bakterházban: „Igyál még komám, úgyis egyszer élünk!” 🙂

Egy kicsivel másabb magyarázat az öröklődésre, a transzgenerációs szokások és hiányok átadására helyezi a hangsúlyt. Ilyen például a családállítás, ahol az állítások során elég sokszor kiderül, hogy a pár generációval ezelőtt elkövetett disznóság még mindig hat a családtagokra, megmagyarázhatatlan bűntudatot, szorongást okozva. Erre pedig szépen felépülnek a kompenzáló mechanizmusok, hiszen valahogy élni is kell. Figyelemelterelő eszköz lehet a munka, a teljesítmény, a felelősségvállalás eltúlzása. De az öröklődéshez tartozik az is, amikor komplett szokásokat kapunk jól begyakorlott formában. Például ha a családfánkban a férfiak már igencsak hozzászoktak ahhoz, hogy az érzelmeket teljesen kizárva, gépként kell működni, akkor elég nagy eséllyel ebből valami átszáll a következő generációkra is és kialakulhat a hideg teljesítménymánia.

Egy másik magyarázat szerint a születéskor és nagyon fiatalkorban meghozott döntéseken van a hangsúly. Akartak-e minket? Mert ha nem, akkor kialakulhat a „Na majd én megmutatom!” alapprogram, amely röviden arról szól, hogy felnőttként szinte beledöglünk a teljesítésbe nem is tudva arról, hogy még 50 évesen is a szüleink elismerésére vágyunk.

Mindegy melyik verziót nézzük, az a közös bennük, hogy nem látjuk a tágabb képet. A tudatunk be van szűkülve arra, hogy vezekelnünk kell; bűnösök vagyunk, és ezt le kell dolgoznunk; meg kell mutatnunk a szülőknek, hogy érünk valamit; le kell rónunk nekik valamilyen rejtett tartozást; vagy épp meg akarjuk menteni őket saját maguktól.

www.pixabay.com

Az a faramuci ebben az egészben, hogy ki fogja megmondani, hogy eleget vezekeltél-e? Ki fogja levenni rólad a bűnös pecsétjét? A szülő, aki ellökött, egyszer csak észhez tér és visszafogad? Vagy elképzelhető, hogy egy napon feltűnnek a teraszodon és elmondják, hogy eleget adtál nekik, most már kihúzták a tartozásodat?

Elég kevés a valószínűsége. Érdemes inkább kitágítani a perspektívát és feltenni a kérdést, hogy mi lehetett az oka, amiért magadra tetted a bűnös vagyok, nem kellek, mellőzött vagyok jelzőket. Merthogy valamikor te döntötted el, hogy ezek szerint fogsz élni. Természetesen egyik sem tiszta döntés volt, hiszen józan ésszel belegondolva ki az, aki ilyeneket önszántából a nyakába venne? Viszont egy beszűkült tudatállapotban, például csecsemőként, vagy amikor éppen hibázol, éppen benéztél valamit, épp védekezésképtelen vagy és a fejedre olvasnak valamit, akkor sokkal-sokkal esélyesebb, hogy elfogadod a jóvátehetetlen bűnösséget.

A legfontosabb ezek közül természetesen a fiatalkor. Van egy jezsuita mondás, ami elég jól szemlélteti ennek fontosságát: „Adj nekem egy gyereket hat éves koráig és az egyházhoz fog tartozni egész életére.” Ma már tudjuk, hogy az első hat évünket a delta és théta agyhullámok uralják és a tudatosságunk nagyon alacsony szinten van átlagosan. Rendkívül programozhatóak, hajlíthatóak és fejleszthetőek vagyunk. Úgy szívjuk fel a tudást, hogy arra minden szülő szeme kikerekedik, de még nem tudjuk értékelni őket, még nincs kritikai és megkülönböztető képesség.

Tehát ha a családban sokszor elhangzik az, hogy „Keményen kell dolgozni!”, „Az élet nem játék!”, „Komolyan kell venni a dolgokat!”, „Egyre kevesebb jut.”, „Meg kell húzni a nadrágszíjat!” és ezek mellett nincs semmi, ami a másik oldalt erősítené, akkor ne csodálkozzunk, ha felnőttként a legújabb Mercivel, egy rózsadombi villában, milliomos, de még mindig szorongó rabszolgák vagyunk. És persze ott a másik véglet, miszerint a legnagyobb erőfeszítéseink dacára sem sikerül kivakarni magunkat az adósságainkból, a gürcölésből vagy a szegénységből.

Sosem felejtem el, azt amikor irodában dolgoztam, az egyik munkatársam behozta fél napra a kisfiát és ahogy az lenni szokott a kiskölyök magára akarta vonni a figyelmet. Az volt a döbbenetes, hogy ezt mivel érte el. Begörnyedt, elkezdett sántítani, jajveszékelt és azt imitálta, mintha bottal járna. A szemöldököm felszaladt a hajamig, mert akkor láttam meg, hogy mi az eredménye annak, ha egy folyton panaszkodós munkatárs és annak folyton panaszkodós anyja nagy részt vállal a gyereknevelésben.

Ennyire fontosak a korai évek, de természetesen, ami ott betáplálódott, az nincs bebetonozva. Nézzünk meg azért egy példát arra, amikor nagyon beakadt egy lemez gyerekkorban és kialakult belőle a „Mindent ellenőrzés alatt tartok.” játszma.

Erzsébet épp a családi nyaralást tervezgeti. A célpont: Egyiptom.

Jól van, tehát augusztus 13-tól 20-ig már le is foglaltam az utat, szállással, repjeggyel együtt. Van még egy hónap az indulásig, az talán elég idő lesz arra, hogy mindent megtervezzek. Balázs ebben nem tud segíteni, folyamatosan leköti a munka, úgyhogy ezúttal is a legjobb barátommal fogom intézni a dolgokat, az Excel progival.

Na nézzük csak, csinálok mindenkinek egy munkalapot és egy összesítő lapot és ezekbe fogom gyűjteni az infókat. Ú Balázsnak szólnom kell legalább kétszer, hogy vegye ki időben a szabit. Nade vissza az excelhez, indítsunk Viktóriával. Szóval neki már július végén kifut a nyári iskola, úgyhogy lesz ideje kicsit arabot tanulni. El nem tudom képzelni, hogy úgy sétálunk ott a helyiek között, hogy egy szót sem értünk meg tőlük. Elvégre mi van, ha minket néznek ki valami mocskos akcióhoz. Na szóval Viktória arabozik 1 hétig legalább, majd keresek neki tanárt. Én meg feltelepítem a Duolingot-t és az indulásig minden nap 20 percet tanulni fogok.

Zoli sajnos ki kell hagyjon így egy hetet az úszás edzésekből, de majd bepótolja, már beszéltem az edzővel, hogy ha visszajöttünk, akkor fogja nyugodtan keményebben, nem szabad, hogy ellustuljon. Bár ott is rengeteg víz lesz, majd talán ráveszem, hogy tartsa a kondiját, a szeptemberi versenyt jó lenne megnyerni. Be kell szereznem neki izomlazítót ja és néhány gyógyszert, nehogy elrontsa az emésztését, mert akkor hiába adtunk ki ennyi pénzt az edzéseire. Talán ő is be tud még csatlakozni Viktóriához tanulni, de mostanában nehezen lehet vele bírni. Mióta azzal a fruskával jár, alig lehet irányítani. Azt hiszem, újra el kell beszélgetnem vele azzal kapcsolatban, hogy ki fizeti mindenét és kinek a házában lakik.

Jut eszembe, mindenkit be kell oltatni, majd a háziorvost megkérdezem, hogy mi ellen. Na és akkor Balázs. Hát ő biztos hozza a laptopját és pár órát ott is dolgozni fog, de nem baj, én is ezt tervezem. Akkora hajtás van most is a cégnél a sok szabadságolás miatt, hogy nem hagyhatom itthon a munkát. Igazság szerint nem is akarom, jobb, ha én csinálom és átnézem napi szinten a csoportom munkáját is. Az a napi pár óra nem oszt nem szoroz, úgyis tengerparton leszünk, fel se fog tűnni. Szóval Balázsnak is mondanom kell a védőoltást, jaj de úgyis elfelejti. Olyan ez az ember, mint egy nagyra nőtt gyerek, mindent nekem kell csinálnom helyette. Ahhoz van esze, hogy játékprogramokat írjon, de arra már nincs, hogy előre gondolkodjon a nyaralásról. Mindegy, már hozzászoktam.

Meg kell kérdeznem a hotelt, hogy milyen stabil a wifi, mert Balázs kikel magából, ha épp rosszkor szakad meg a net és nincs kedvem megint a hisztijét hallgatni. Ja és inkább veszek előre egy nagyobb keret mobilnetet, nem bízom a véletlenre. A biztosításokat már megkötöttem, a rokonoknak szóltam, hogy nézzenek majd rá időnként a lakásra és öntözzék meg a növényeket. Hónapok óta gondozom azt a kényes orchideát, nehogy elhaljon nekem mire hazajövünk.

Na és akkor a programok. Minden napra terveztem valamit és ha tartjuk az ütemtervet, akkor maximálisan ki tudjuk használni azt a rakás pénzt, amit ráköltünk erre az útra. Pár száz km-t meg kell tennünk, de így éri meg, a család nem fog vitatkozni, úgyis én szervezek mindent.

Remélem nem lesz sok ez az egy hét. Balázs miatt nem aggódom, de az én munkám nem végezhető távmunkában. Nekem ott kell lennem a csapatommal egy irodában és látnom kell, mit csinálnak. Fogadok, hogy már most azon törik a fejüket, hogy fognak lazsálni. Erről jut eszembe, előre meg kell határoznom nekik olyan célokat, amikkel bőven le lesznek foglalva. Úgyis rég archiváltunk, ott az a rakás papír, amit iktatni, mappázni kéne és levinni a raktárba. Na, az egynek jó lesz.

Jajj, annyi mindent át kell még gondolni, a legjobb, ha írok egy listát is, nehogy az excel tábla elvesszen időközben. Anyám is mindig azt mondta, hogy jó dolog a bizalom, de még jobb az ellenőrzés.

Hát ez nem egy bohém családi nyaralás lesz. 🙂

Látható, hogy ez a játszma irtó racionálissá, kalkulálóvá, kontrollálóvá teszi az embert. Természetesen ennek minden esetben megvan az egyedi oka a neveltetésben vagy a generációs háttérben és nem azzal van a baj, hogy az ember épeszű. Én is meg szoktam tervezni előre egy csomó mindent, de amikor már azt veszem észre, hogy mindent ki akarok előre számolni és mindenről tudni akarok, akkor ott baj van.

Fordítás: Amíg minden úgy megy, ahogy akarom, addig teljesen rugalmas vagyok. 🙂

Ezzel a játszmával is elég sűrűn szoktam találkozni a munkám során és eddig az a tapasztalatom, hogy ha valaki ezzel a programmal küzd, attól még megvan a racionális belátás, hogy milyen területeken kéne fejlődnie. De kifejezetten nehéz spontán módon belemerülni egy terápiás folyamatba, tudva azt, hogy nem lehet kiszámolni meddig fog tartani és mi lesz a vége. Az ember irányítani szeretné a terapeutát, a folyamatot és a végkifejletet is.

A pszichológiának és mindenféle lélekgyógyászatnak viszont az a sajátossága, hogy nem annyira egzakt, mint például a testedzés vagy a pénzügyek. Nem tudunk olyanokat meghatározni, hogy járj egy éven keresztül minden héten oldásra és akkor megkapod a kívánt eredményedet. Ez azért lehetetlen, mert a hatékony terápia hatására az ember hitrendszere átalakul, finomodik. Szóval, amit a terápia elején igaznak tartottál, az nem feltétlenül lesz az később. Amire a terápia elején vágytál, az idővel elveszítheti a fontosságát. És nem azért mert a segítő ledumált róla, vagy időközben szerzetes lettél. 🙂 Hanem azért, mert egyszerűen már nincs szükséged mondjuk arra, hogy az anyádat hibáztasd, vagy arra, hogy egy Lexus megvásárlásától tedd függővé az értékedet.

Lehet, hogy ezzel a programozással nehezebb megnyílni és lassabban jönnek az eredmények, de akkor is jönnek. Azt viszont be kell kalkulálni, hogy nem feltétlenül az számít eredménynek, amit a folyamat elején kitaláltunk.

Ha felfedeznél a horoszkópodban bármilyen ehhez a játszmához kapcsolódó fényszöget vagy konstellációt, az ne rémisszen meg, a sorsunk nem kitörölhető, de meghaladható.

A meghaladás első lépése mindig a felfedezés, a második a belső munka, a harmadik pedig magától történik meg, ez az átváltozás.

Az első lépés részben megvalósulhat a sorozat cikkein keresztül vagy egyéni horoszkópelemzésen, de a második lépéshez már mélyebb személyes kontaktus kell, hogy feltárjuk azokat a kibillenéseket, amelyek rejtetten irányítják az életedet ezen a játszmán keresztül.

Ha szeretnéd felmérni a születési képletedet, vagy belecsapnál egy terápiás folyamatba és elkezdenéd felszabadítani magad a játszmák alól, akkor keress meg ezen elérhetőségek valamelyikén.

fotosjanos@asztropszichologia.hu

Kapcsolat

Facebook

06-20-445-55-57

Fótos János