Fényszög pszichológia 8+1 – Jupiter, Neptunusz

Az előző részek tartalmából:

Ebben a cikksorozatban az asztrológiában jól ismert fényszögeket kötöm össze a pszichológiában alaposan feltárt sorskönyvekkel és játszmákkal, így a tradicionális vagy ezoterikus magyarázatok köznapibb, modernebb formában is érthetővé válnak. Az előző részekben leírtam, hogy mit jelent a fényszög és a játszma fogalma, valamint terítékre került az összes bolygó működése.

  1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

Még egy rész erejéig a Jupitert és a Neptunuszt fogom elővenni. Egy nagyon elterjedt játszmához kapcsolom őket, ami a spiritualitás, önismeret területén beette magát a köztudatba. A Jupiter/Neptunusz és az Aszcendens együttálláshoz kapcsolom elsősorban a lenti leírást, de ha valakinek Nyilasban/Halakban van a Nap, Hold, Aszcendens, születési uralkodó vagy a Jupiter/Neptunusz együttáll ezekkel az elemekkel, akkor is érdemes lesz kontemplálni az itt leírtakon. (Természetesen asztrológus és asztrológiai ágazat szerint más konstelláció is elképzelhető.)

A játszma oldalt fogom jelenleg is kivesézni. Nem kell tehát teljesen magadra húzni a cikk(ek) tartalmát, de elképzelhető, hogy látsz majd bennük hasonlóságot az életeddel. Az itt tárgyalt általános információkat az egyéni tanácsadásokon szoktam személyre szabni, és így egy komplex kép tárul fel a belső világodról, ami alapján világossá válik, hogy mit kellene rendbe rakni az életedben és mi az, aminek a megszüntetésén nem kell fáradoznod. Érthető módon itt ilyen pontossággal nem tudjuk kitárgyalni a témát, de kiinduló pontnak mindenképp hasznos lesz a cikk.

A Jupiter/Neptunusz játszmája: „Én tudlak téged megváltani.”

Forrás: www.indaily.com.au

Ezt a játszmát nem kötném életkorhoz vagy tudatfejlődési szinthez. Egyszerűen megjelenhet, amikor már eléggé belemerültünk az önismeretbe, misztikába, spiritualitásba és a korábban megélt hiányainkból vagy az általános emberi tehetetlenségünkből táplálkozik.

Kezdjük onnan, hogy mindkét archetípushoz közel áll a vallás, a misztika, a filozófia, a mitológia, az istenségkultusz, tehát összefoglalóan az életünk irracionális oldala. Én ezt nem pejoratív értelemben írom, csupán arra utalok, hogy az életünk nagyon leegyszerűsítve a racionális és az irracionális birodalmak területein zajlik. Az egyik felfogható aggyal, a másikhoz szív kell, és egyiket sem lehet ignorálni vagy előnyben részesíteni.

Mindkét terület felfedezését ugyanaz az alapkérdés hajtja: „Ki vagyok én?”

Amikor nem találunk értelmes, logikus válaszokat erre a kérdésre, akkor irány az irracionális terület és ennek egy veszélyes verzióját nézzük is meg rögtön egy példával.

Tegyük fel, hogy Bálint egy érzelmes fickó, aki szereti az ezoterikus könyveket és az önismereti útja elején egy asztrológus-látóhoz fordul. Szeretné tudni, hogy milyen ember ő, mi a sorsa, mi az ideális hivatása, mi az életfeladata, merre tart az élete.

A tanácsadóval zajló kitalált beszélgetés egy részlete:

– Érdekes, úgy látom Bálint, hogy neked nagyon öreg lelked van. Már pár ezer éve itt vagy a Földön, más-más testekben.

– Hmmm, tényleg?

– Igen, valószínűleg a kaldeus kultúrában is beavatott voltál. Látom, hogy ott asztrológiával foglalkoztál elég behatóan.

– Wow!

– Ezt alátámasztja a Halak Nap-jegyed, ami egyértelmű utalás a spirituális témák iránti érzékenységedre. Neked mi most a foglalkozásod?

– Úszást oktatok egy kerületi uszodában.

– Ott kellene hagynod azt az állást és embereket kellene segítened, vagy gyógyítanod! Értesz hozzá!

– Én ezt nem tudom hogy kell.

– Azzal ne törődj! Neked már ott van a tudásod, csak le kell csatornáznod. Ne vesztegesd az időd könyvekre, én sem onnan tanultam az asztrológiát.

– Te honnan tanultad?

– Nekem egyszerűen csak letöltődött, mint a Mátrixban. Ráhangolódtam Istenre és a szeretetén keresztül lejött a tudás.

– Ilyen van?

– Persze, hogy van, és te is képes vagy rá. Azt látom, hogy Atlantiszban is éltél és ott is magas szinten művelted a spiritualitást, főpap voltál. Gondolod, hogy egy főpap ne lenne képes erre?

– De én most nem vagyok főpap.

– Amiatt ne aggodalmaskodj, elő tudod hívni azt a tudást. Isten még mindig számon tartja, milyen szolgálatot tettél neki.

– És miket csináltam akkor? Hogy hívjam elő a tudást?

– A közösségedet irányítottad afelé, hogy minél többen megvilágosodjanak. Azok a lelkek azóta is visszajárnak hozzád, hogy kifejezzék a hálájukat. A módszert pedig majd elmondom.

– Rendben. A megvilágosodásról már olvastam, de nem értettem teljesen. Az valami végcél lenne, nem?

– Igen az. És elárulok egy titkot. Mi már mindannyian megvilágosodottak vagyunk, csak nem tudunk róla. Csak fel kell ismerned, hogy az vagy és feltárul a valóság. Én amióta ezt felismertem, tisztán látom a világ működését. Nincs olyan kérdés, amit ne tudnék megválaszolni. Kérdezz, Bálint!

– Mikor lesz végre működő párkapcsolatom?

– Nekem most azt mutatják, hogy jövő tavasszal jön az életedbe egy nő, akinek van egy titka. Ennek megfejtésében kéri majd a segítségedet és közben egymásba szerettek. A horoszkópodat nézve akkor éppen lesz egy rossz tranzitod, úgyhogy ártó szándék is be fog lépni az ismerkedésetekbe. Most azt látom, hogy a nőnek egy le nem zárt kapcsolata visszaköszön.

– És ezt nem lehetne elkerülni? Ha ezt így előre tudom, akkor mondhatom azt, hogy nem ismerkedek meg ezzel a nővel, nem?

– A karma nem így működik. A karma nagy úr! Ha kibújsz ez alól a kihívás alól, akkor a következő kapcsolatod még nehezebb lesz.

– Nagyszerű…

– Én viszont tudok neked segíteni abban, hogy enyhítsünk a nyomáson.

– Hogyan?

– Ismerek bizonyos entitásokat, gyógyító szellemeket, akik rajtam keresztül el tudják venni a karmádat. Ehhez már úgy érzem, meg is érkezett Uriel engedélye, úgyhogy részünkről nincs akadály.

Ki tudja mi mindennel tömték még tele Bálint fejét, de mi is történt itt?

Ha egy mesében lennénk, akkor azt mondanám, hogy találkozott egymással a hős és az orákulum. Vagy a hős és a boszorkány? 🙂

Forrás: https://press.rebus.community/mythologyunbound/chapter/the-delphic-oracle/

De nem mesében vagyunk! A dolog pont ott csúszik el, hogy a tanácsadó meseszerűen, mitikusan gondolkodik és mintha fikarcnyi köze se lenne a valósághoz.

Indítsunk kicsit távolabbról, hogy jobban megértsük a jelenséget. Az 1900-as évek második felében egy információs robbanás közkinccsé tette az ezotériát. Ekkor kezdődött a New Age, amire röviden úgy hivatkoztak, hogy a tömeges felébredések kora. Ez a robbanás nagyjából egybeesett a szexuális forradalommal és a legnagyobb eredményeket hozó egyenjogúsági mozgalmakkal. Az emberiség jelentős része lépett egyet felfelé a szabadság létráján.

Nem volt muszáj többé egy kaszthoz, társadalmi osztályhoz, közösséghez, sztereotípiához tartozni, azaz egy rakás szabályozást lehúzhattunk a wc-n. Ebben a szabadabb légkörben szinte bárki elindulhatott a spirituális úton, akár drogokon, vallásokon, szektákon, önképző körökön keresztül és ez az időszak ágyazott meg annak a tömegjelenségnek, ami a mai napig uralja a nyugati önismereti piacot.

Ez a jelenség a spirituális különlegesség vagy spirituális narcizmus.

A hatalmas mennyiségű berobbanó információ és a szabályozások nagyfokú eltűnése egyszerre jelentett jót és rosszat. Jót olyan szempontból, hogy bárki hozzáférhetett felsőfokú tudáshoz, amivel a saját felszabadulását elősegíthette, rosszat pedig azért, mert erkölcsileg fejletlen tömegek kaptak üzemanyagot ahhoz, hogy ezt az új tudást a saját különlegességük erősítésére használják.

Természetesen nem egy vadiúj jelenségről van szó, hiszen régen is voltak olyan guruk, akik szexuálisan kihasználták a tanítványaikat, vagy önmagukat helyezték a mindenható szerepébe, de manapság gyorsabb az információ terjedése és többen is vagyunk, tehát nagyobb az előfordulás.

A spirituális különlegesség gyakorlatilag egy hatalmas ego-felfújódás.

Ide kapcsolódik az a történet, amit egy barátom mesélt el nemrég. Röviden: Egy ismerőse jár egy spirituális körbe, ahol előző életekkel is foglalkoznak. Ezen a helyen az ismerősnek azt mondta a vezető, hogy ő Imhotep (ókori egyiptomi főpap, mérnök, költő, orvos) jelenlegi inkarnációja. Ő ezt teljesen magára vette és azt várta a barátomtól teljesen komolyan, hogy kezelje eszerint. Tehát szólítsa olyan néven, adja meg a kellő tiszteletet, csodálatot… stb. A barátom ezt elutasította, a másik pedig vérig sértődött ettől az arcátlanságtól. Nem is kell mondani, hogy azóta már nem beszélgetnek. 🙂

Hát igen, ha a csúnya néni engem se hívna Imhotepnek, akkor én is mérges lennék rá. 🙂

Forrás: weheartit.com

Ennyire komolyan el tudja ragadni az embert a különlegesség vágya, ennyire meg tudunk őrülni egy kis elismerésért és persze mi van mindemögött?

Nagyon komoly sérülések. Nem csak a tanácskérő, de a tanácsadó részéről is!

Gondolj bele! Hol van abban az érett helyzetfelmérés, ha a guru azt mondja, hogy te vagy Imhotep inkarnációja? Mivel viszi ez előrébb az egyéni fejlődésedet? Mi van, ha átmenetileg magadra veszed a szerepet és hülyét csinálsz magából? Mi van, ha ezért rúgnak ki a munkahelyedről, miközben a családodat kéne eltartani?

De ugyanez előfordulhat egy asztrológiai tanácsadáson is. Elmész mondjuk egy előrejelzésre és az asztrológus azt mondja, hogy próbálkozhattok a gyerekkel nyugodtan, de nem fog életben maradni. Mivel viszi ez előrébb a fejlődésedet? Nem fogsz sokkot kapni? Nem fogsz minden próbálkozás alatt arra gondolni, hogy ha teherbe is esel, el fog menni a gyerek? Nem leszel állandóan gyászos hangulatban?

Mindkét verzióban az a közös, hogy nem a fejlődésről és nem is a segítésről szól. A tanácsadó mindentudásának fényezésén van a hangsúly, a tanács kérője pedig vagy áldozatul esik ennek a játszmának vagy sem. A belső erejétől függ.

Tanácskérőként nagyon könnyű belecsúszni egy ilyen kiszolgáltatottságba, de miért is?

  • Ott dolgozik a legfőbb kérdés (Ki vagyok én?), amire se a szüleink, se a tanáraink nem tudtak kellő magyarázattal szolgálni.
  • Mindenkiben ott égnek a gyerekkori lelki sebek, melyek szépen generálják a bizonytalanság érzetét.
  • A lelki sebek és a ma elérhető életminőség szépen felturbózzák a vágyakat.
  • És minderre még jön a mai felgyorsult élettempó, amiben nincs idő leellenőrizni a forrásokat, információkat, háttereket. Válasz, gyógyír, élvezet kell, de most rögtön!

Úgyhogy hamar és sokszor esztelenül teljes bizalmat adunk azoknak, akik előrébb járnak az úton. Lehet, hogy sokuk istenáldotta tehetség, de azt nem mindig kalkuláljuk be, hogy ők is emberek, hiányokkal, sebekkel, rigolyákkal.

Azt hozzá kell tenni, hogy az önismereti út elején nem is nagyon tudunk ezzel számolni, mivel nem ismerjük a terepet. Nem vagyunk se asztrológusok, se látók, se pszichológusok. Szűk a látókörünk és nem vagyunk képesek teljes felelősséget vállalni magunkért. A felelősségvállaláshoz önismeret kell, az önismerethez pedig meg kell merülni a nézőpontok és kapcsolódások óceánjában.

Szerintem ezért elkerülhetetlen, hogy legalább egyszer életünkben felmagasztaljunk egy mestert, idealizáljunk egy gurut, feltétel nélkül bízzunk egy tanácsadóban és aztán jól pofára essünk. Ez is kell ahhoz, hogy felébredjünk, ugyanis egyszercsak kiderül, hogy mindenki magát váltja meg. Még ha a másik fél tényleg megvilágosodott állapotban van, az akkor is az ő állapota, az ő tapasztalatain keresztül érte el és ő fektetett rengeteg energiát a folyamatba. Téged maximum segíthet a saját folyamatodban, de akkor is neked kell megcsinálni.

Azonban ha beleragadsz abba, hogy neked megmentő kell, akkor garantáltan fel fog tűnni a színen az, aki szentül vallja: „Én tudlak téged megváltani!” és onnantól elindul a fenti példában leírt ködös játszma. A tanácsokra hallgatva te is beállhatsz a segítők sorába, de nem biztos, hogy azért, mert tényleg annak kell lenned.

Forrás: www.trollfesz.hu

Ide tartozik az a kérdés, hogy vajon miért akar manapság annyi ember coach, gyógyító, terapeuta, tanácsadó lenni? Vajon arról van szó, hogy könnyebb a másik háza táján nézelődni, mint a saját cuccunkkal foglalkozni? Vajon értékesnek akarjuk magunkat érezni ebben az értéktelenedő világban? Vajon a státusz biztonságára vágyunk?

Nyitva hagyom ezeket a kérdéseket.

Nem vonom kétségbe, hogy szükség van-e gyógyítókra vagy tanácsadókra, de ezeknek a hivatásoknak is van tanulási ideje, szakmai gyakorlata és éles betanulási időszaka rengeteg nehézséggel. Aki átmegy ezeken a szakaszokon, az tudja, hogy a tanulás és tudattágítás nem áll meg. Nincs olyan, hogy kész vagyok, különben az ember beleesik a „Már mindent tudok.” csapdájába, ami mögött valójában ez van: „Totál be vagyok szarva attól, hogy tovább változzak.”

Az intuíció nem jön csettintésre, a tiszta tudatot nem lehet letölteni, a nyugodt elmét nem lehet instant bekapcsolni. Komoly tudati blokkokat kell megszüntetni mielőtt mindez működésbe lépne, amihez sok gyakorlás és belső munka szükséges.

Összefoglalva az eddigieket:

Amikor a segítőt elragadja a tárgyalt játszma az olyan, mintha a felfuvalkodás démonával kellene megküzdeni, aki nagyon édes jutalmakat ígér. Tévedhetetlenség, hatalom, mindentudás, elismertség, imádottság, figyelem. Megkapja az ember a „kellek” érzését és ez egy hihetetlenül jó drog az alapból sérült személyiségnek. Azonban nincs mese, ezen is át kell vergődni és észrevenni, hogy rejtetten az önbüntetés, a szégyen és a bűntudat irányítja a folyamatot. Meglátva és megdolgozva ezt saját magunkban, nagyobb elfogadással tudunk segíteni másokat. Könnyebb kapcsolódni, a másikra hangolódni, nem kell neki megmentőt és egyéb szerepeket játszani, ami mind alap feltétele a segítői munkának.

Amikor a keresőt ragadja el akkor pedig a gyermeki léthez való ragaszkodás támad. Megmentőt akarunk, de rögvest! A felelősséget még nem tudjuk és nem is akarjuk vállalni saját magunkért. Inkább valaki mondja meg, mutassa meg a tutit. Tutiból viszont van millió és egy. Amint ezt felismerjük, túl tudunk lépni a mesterkeresésen és meglátjuk, hogy nézőpontok garmadájával állunk szemben. Innen már könnyebb felvállalni azt, hogy hibázhatunk, benézhetünk dolgokat, eltévedhetünk az önkeresés ösvényén, és belátjuk, hogy a tudás, az élet és az események kibomlása végtelen formát ölthet, azaz nem megismerhető teljesen. A tudás habzsolásán vagy egy nézőpont kizárólagosításán túllépve már rugalmasan tudunk merengeni minden megszerzett információn és eldöntjük, hogy hová kerüljön. Ez már a felnövés.


Itt is érvényes az, hogy ha felfedeznél a horoszkópodban bármilyen ehhez a játszmához kapcsolódó fényszöget vagy konstellációt, az ne rémisszen meg, a sorsunk nem kitörölhető, de meghaladható.

A meghaladás első lépése mindig a felfedezés, a második a belső munka, a harmadik pedig magától történik meg, ez az átváltozás.

Az első lépés részben megvalósulhat a sorozat cikkein keresztül vagy egyéni horoszkópelemzésen, de a második lépéshez már mélyebb személyes kontaktus kell, hogy feltárjuk azokat a kibillenéseket, amelyek rejtetten irányítják az életedet ezen a játszmán keresztül.

Ha szeretnéd felmérni a születési képletedet, vagy belecsapnál egy terápiás folyamatba és elkezdenéd felszabadítani magad a játszmák alól, akkor keress meg ezen elérhetőségek valamelyikén.

fotosjanos@asztropszichologia.hu

Kapcsolat

Facebook

06-20-445-55-57

Fótos János