A gondolkodásod lomtalanítása 1. rész

Elég egyértelműnek tűnik, hogy évente egyszer lomtalanítunk, időnként kidobálunk dolgokat, vagy lecserélünk tárgyakat, de az nem olyan magától értetődő, hogy mit kéne kezdenünk a gondolkodásunkban és az érzelmeinkben felhalmozott lim-lommal.

Ahogy időnként beszerzünk új tárgyakat, úgy a tudatunkban is keletkeznek vagy keletkeznének új hitrendszerek, amelyek leváltanák a régieket, az átmenet azonban sosem zökkenőmentes, mivel a szokás nagy úr.

Mindannyian éreztük már, hogy egyes tapasztalatok és nehezen felejthető traumák makacsul tartják magukat és kivetülnek az ég világon mindenre, ami körülöttünk felbukkan. Felszállsz a buszra és meglátsz egy suhancot, akinek olyan a frizurája, mint annak, aki tegnap beléd ütközött a Sparban és már el is tervezed hogyan fogsz ennek a srácnak a sarkára lépni. Aztán látsz egy nagymamát, ahogy a gurulós kosarával ügyködik és bedühödsz, mert eszedbe jut, hogy tegnap már majdnem leordítottad a fejét egy másik öreg hölgynek, aki annyit szerencsétlenkedett előtted. A busz szaga eszedbe juttatja veled azt, amikor gyerekkorodban a szomszéd városba kellett bejárnod középiskolába és a többi diákkal lármáztatok hátul, majd a sofőr leordított titeket. Az elsuhanó táj eszedbe juttatja veled, amikor ki kellett költöznötök a családi házból, mert nem tudtátok fizetni a hitelt és ez neked azóta is nagyon fájó pont. Az arcodba himbálózó függönyről pedig felsejlik az az éjszaka, amikor a fiúk halálra rémítettek a sátortáborban. Mire leszállsz a buszról, olyan, mintha több napnyi élmény ment volna át rajtad és habitustól függően vagy befordulsz vagy le akarod vezetni valakin/valamin ezt a káoszt.

Olyanok ezek a kivetülések, mint az esküvőre kapott porcelán figurák, amiket kiraktunk a vitrinbe. 🙂 Feleslegesek, csúnyák, állandóan útban vannak, de valamiért nem dobjuk ki őket.

Mégis jó lenne ezeknek legalább egy részétől mentesülni, mert a dolgok állása nem azt mutatja, hogy kevesebb inger lesz körülöttünk az idő múlásával. Túlnépesedtünk, elektronizálódtunk, hipersebes nettel van már ellátva minden kütyü, a kisebb boltokat felváltották az ingergazdag bevásárlóközpontok és hipermarketek, valamint a közlekedés, a kommunikáció is nagyon felgyorsult.

Csodálkozunk, hogy szinte mindenki állandóan ingerült?

Rengeteg felület és rengeteg kapcsolat áll rendelkezésre ahhoz, hogy az eddig eldugott árnyékos oldalunk az arcunkba legyen tolva, és kevés az a hely, ahol tényleg meg tudnánk pihenni, ezért ilyen népszerűek manapaság ezek a képek:

Forrás: www.google.com

Nos, ez a cikksorozat egy elég szubjektív formában arról fog szólni, hogyan lehet elkezdeni több úton is az elménk lomtalanítását. Megpróbálok a múltamból több példát és módszert felhozni annak érdekében, hogy mindenki informálódhasson és akár dolgozik magán, akár nem, legyen némi inspiráció a mélyüléshez.

A lomtalanítás nem is lehetne aktuálisabb, mivel, lassan belefulladunk a műanyagba és ezzel analóg, hogy az elménk is rettentő szennyezett. Nagyon sok a mű, az álságos, a valótlan érték, amelyek a médiából ömlenek a tömegekre betöltve azt az űrt, amit a visszaszoruló vallások és régi hagyományok hagynak hátra.

Véleményem szerint ez egy hatalmas átmenet valami olyanba, ami még nem volt. Szerintem jó dolog, hogy elhagyjuk a dogmák bűntudattal szabályozó rendszerét és jó az is, hogy az emberiség többsége megérett arra, hogy felszabaduljon az égből villámokat szóró istenségek nyomása alól. A felszabadulás egyik első lépéseként beleestünk a szabadosságba, mint amikor egy kamasz végre kiszabadul otthonról és egy csomó baromságot csinál. A megoldás nem az lenne, hogy visszakullogunk és újra alávetjük magunkat anyu, apu irányításának, hanem az, hogy a saját pofára eséseinkből tanulva saját szabályrendszert alakítunk ki, ami a békés egymás mellett élést helyezi előtérbe.

Ehhez irtó nagy szükség van arra, hogy minél kevesebb lom foglalja a helyet az elménkben, mivel ehhez a nagy átalakuláshoz éberség, elfogadás és nyitottság kell.

Forrás: facebook.com/aquarius kincsei
De mit is nevezhetünk lomnak az elme szempontjából?

Az emberi psziché leegyszerűsítve két részből áll, a tudatból és a tudatalattiból. Utóbbi neve beszédes: halvány lila gőzünk sincs, hogy mi van ott, mivel nem tudott. A tudatalatti egy nagy tartománya az árnyék. Ide száműztünk minden olyan tulajdonságot, ami gyerekkorban nem tetszett a környezetnek, vagy a család eleve kizárta őket és ezek között lehetnek rosszak és jók is.

Az árnyék önmagunk sötét oldala, de itt nem kell feltétlenül egy Hitchcock filmre gondolni, mivel teljesen szubjektív, hogy ki mit tett ide. Ha például egy családot anno kisemmizett az államosítás, akkor a családi hitrendszerbe bekerült, hogy akinek hatalma van, az gonosz ember. Az utódok pedig megkapják indítóprogramképpen azt, hogy a hatalomtól tartsák távol magukat. Azaz függetlenül attól, hogy már 60-70 éve történt a dolog, akkor is meg van nehezítve, hogy sikeres főnökök, vállalkozók, tisztviselők legyenek, mivel a hatalom elvetendő fogalomként bekerült az árnyékba.

Az árnyék tehát azon dolgok gyűjtő helye, amelyekről azt hisszük, hogy el kell fojtani őket.

Van azonban a pszichénknek egy nagyon egyszerű törvényszerűsége: Amit elfojtottál, az nem marad elfojtva.

Vagy titkon csinálod, vagy folyamatosan jön veled szemben, amíg „nem veszed ki az árnyékból”. Azonban ennek elismerése vagy felismerése már eléggé akadályozott.

Az államosítás példából adódhat az, hogy rejtetten felvállalod a családot ért sérelem miatti bosszúálló szerepet és feljogosítván arra, hogy visszaadd a kizsákmányolást, nem veszed észre, hogy ugyanúgy hatalmaskodsz, mint anno az állam.

Ennek mintájára el lehet képzelni még egy csomó beragadt szituációt és tapasztalatot, ami titkon mozgat bennünket és mindre igaz az, hogy a jelen szempontjából lomnak számít. Amíg ezek befolyásolják az elménket, addig nem a jelenre reagálunk, hanem a feldolgozatlan múltat ismételjük, vagy azt próbáljuk kipofozni.

Az elménk lomtalanításához tehát az árnyékos oldalunkkal kell foglalkozunk.

Minden olyan hiedelmet, szokást, megrögzöttséget meg kell kérdőjelezni, aminek nincs köze a jelenhez. Én ezt teszem már kilenc éve és a sorozat következő részeiben kivesézek több olyan módszert, technikát, amit magam is hosszú időn keresztül alkalmaztam és látható eredménye volt az életemre. Rengeteg reinkarnációs utazást, energiakezelést, színházterápiát, csoportos terápiát, homepata tanácsadást, asztrológiai tanácsadást, kineziológiai oldást, coachingot éltem át és nagyon sokat írtam, relaxáltam, vizualizáltam, meditáltam, amelyek mind hozzájárultak a fejlődésemhez.

Ezekből fogok majd válogatni és saját tapasztalatokkal vegyítve jönnek majd a részek egymás után, hogy a ti lomtalanításotokhoz annyi támpontot adjak, amennyit csak tudok.

Fótos János

06-20-445-55-57

fotosjanos@asztropszichologia.hu

Kapcsolat

Facebook


Fejléc kép forrása: www.pixabay.com