A gondolkodásod lomtalanítása 6. rész – Az imagináció és a vizualizáció

Ki ne tapasztalta volna már egy jó könyv olvasása közben, hogy felélénkül a képzelete és teljesen beleéli magát a regény történéseibe?

Valószínűleg egyikünk se gondolta ekkor, de éppen azt a képességünket használtuk, ami az imagináció feltétele: az érzelmekkel átitatott képalkotást.

Forrás: weheartit.com

Ez az a képesség, amire számos önismereti, önsegítő módszer épült fel az idők során.

Még mielőtt mélyebben belemegyek ennek hátterébe, azt egyértelműen kijelenthetem, hogy az imagináció működik. Az érzelmekkel átitatott vizualizáció működik. Tapasztalati és tudományos bizonyítékok tömkelegét lehet olvasni az interneten, akár nem várt gyógyulásokkal, akár egyéni felszabadulásokkal kapcsolatban.

Az imagináció eredménye attól függ, hogy miként történt a cél meghatározása, milyen rendszeres valamint mennyire átélt volt a technika használata és legfőképp attól, hogy mi minden jött még fel közben, ami ellenünk dolgozott.

Hogy jobban megértsük mi is az imagináció, először is tenni kell egy megkülönböztetést, amihez Weöres Sándornak van pár idevágó sora:

„Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik, és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik, és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot; valódi és igaz.”

Weöres Sándor

Például arról gondolkodsz, hogy milyen jó lenne falura költözni, nem hallgatni tovább az idegesítő szomszédokat, se a kukás kocsi reggeli zaját, se az esténként dorbézoló fiatalokat. De ahogy eljátszol ezzel a gondolattal, már jönnek az ellenállások te pedig elhessegeted ezt a megvalósíthatatlannak titulált vágyadat. Az elfojtás után még egy másodpercig átsuhan rajtad az a jóleső érzés, ahogy a falura gondolsz, de aztán felveszed a fülhallgatót, befordulsz a számítógéped felé és folytatod a böngészést. Ez egy képzelődés volt.

Ehhez hasonlók naponta akár százával átfuthatnak rajtunk és ez teljesen normális.

Mindegyikben az a közös, hogy súlytalanok. Tehát nagyon-nagyon kevés annak az esélye, hogy valóban meg is valósulnak. Az emberre hiába mondják azt, hogy a gondolataival teremt. Ha a gondolatokhoz nem társul fókuszáltság, cselekvés és rendszeresség, akkor egy életen keresztül lehet nagyszerű dolgokra gondolni, nem lesz belőlük semmi.

Forrás: facebook.com/other.pespectives

Mitől lesz súlya egy gondolatnak? Mitől lesz benne annyi nafta, hogy egy idő után rálépünk a cselekvés útjára?

Az érzelmektől!

Ezért írja sok tudatos teremtéssel foglalkozó könyv, hogy érezd is át azt, amit vizualizálsz. Érezd, hogy megvan; érezd, hogy sikerült.

Amit ezek a könyvek és technikák azonban sokszor nem említenek, az az, hogy az ember mire egyáltalán elkezd foglalkozni a tudatos teremtéssel, 95%-ban programok szerint él, és csak kb 5%-ot használ szabad akarat szerint a saját erejéből.

Mit jelent ez?

Egész egyszerűen azt, hogy ha nekiállunk tudatosan, érzelmekkel feldúsítva megteremteni egy ideálisabb életszituációt, akkor garantáltan akadályokba fogunk ütközni. Olyan erősen törhet fel a szégyen, félelem, bűntudat, düh, mint amilyen erősen a vágyunkat pumpáljuk pozitív érzelmekkel.

És ez alatt nem csak azt kell érteni, hogy egy frusztrált reggel nem úgy jön össze, hogy beleférjen a vizualizáció, vagy a kutyád nem hagy békén és ez feldühít.

Mélyebben kutatva az ember felfedezhet magában olyan mintázatokat, amiket korábban nem is sejtett volna. Olyan önkorlátozó, önromboló minták ezek, amelyeket a szülők és a nagyszülők is nagy valószínűséggel használtak, méghozzá teljesen automatikusan.

Ezeknek a mélyen lévő hiedelmeknek hatalmas nyomatéka van.

Forrás: www.pixabay.com

Mi jóhiszeműen, fellelkesülten nekiállhatunk vizualizálni, de nagy eséllyel azt tapasztaljuk, hogy nem megy. Nem tudjuk miért. Aztán vagy abbahagyjuk, vagy olvasunk még egy könyvet a témában, vagy megyünk a következő tanfolyamra…hátha.

A legtöbbet akkor tesszük magunkért, ha az imaginációt és a vizualizációt nem szűkítjük le arra, hogy ezek az anyagi bőség, az ideális párkapcsolat, vagy a hatalom megszerzésére létrejött technikák.

Tény, hogy legtöbb helyen így vannak beállítva, de ezt a szűk nézőpontot is meg lehet kérdőjelezni.

Fel lehet tenni a kérdést, hogy mit ellensúlyozna az anyagi bőség, vagy mivel nem kellene foglalkoznod, ha lenne egy ideális kapcsolatod, avagy milyen kellemetlenséget nem éreznél, ha lenne hatalmad? Kiskapukat keresel? Gyorsan a végére akarsz érni valaminek, ahol biztonságban vagy?


Evezzünk egy kicsit tudományosabb vonalra a jobb megértés érdekében.

Manapság az agykutatók által feltárt és bizonyított tény, hogy amikor az agyunknak nem kéne semmit csinálnia, akkor is csinál valamit. Persze ez olyan evidens, hogy felmerülhet bennünk: Most komolyan, erre pénzt áldoztak? Kutatás nélkül is tudom, hogy állandóan kattogok valamin. 🙂

Mint kiderült, ez mindannyiunknál így működik. Ha nem kapunk külső ingert, akkor a jövővel vagy a személyes kapcsolataink megoldásával vagyunk leginkább lefoglalva és ehhez a korábban említett képalkotást használjuk.

A képalkotásnak köszönhető, hogy van egy világképünk, valamint van egy képünk saját magunkról is. Ez utóbbit hívjuk énképnek. E kettő mindenkinél eltérő, ugyanis egyikünk sem származik pontosan ugyanolyan háttérből.

Ahogy a világot felfogjuk, az valójában belül dől el. Amint kialakulnak az érzékszerveink, ingerek érkeznek rajtuk keresztül az agyba és ott olyan belső képekkel vegyülnek, amelyeket már letöltöttünk magunknak a családi és előző életes múltunkból.

A képalkotásnak ez az egyszerű egyenlete:

Képalkotás = külső inger + belső kép

Az eredmény egyetlen esetben sem tárgyilagos, és egyetlen esetben sem a valóságot tükrözi. Ezért mondják azt, hogy minden ember egy kis univerzum, saját hitvilággal, világképpel és énképpel.

Forrás: facebook.com/other.perspectives

Jung ezt a képi gondolkodást használta fel az aktív imagináció nevű technikájának kifejlesztésére. Ez a technika arról szól, hogy a tudattalanban rejtőzködő elfojtott én-részeket, csomagokat a tudatos én megpróbálja megszólítani. Azaz képet, arcot, formát, színt rendel hozzájuk és mintha élő szereplőkkel beszélne, megpróbálja megismerni őket, majd megbékülni velük és visszaintegrálni őket a tudatos énbe.

Ma számos más technika használja ugyanezt a mechanizmust. Például a hipnoterápia, az ego-state terápia, a reinkarnációs utazás, a két-szék gyakorlat. Emellett nem is egy technika létezik keleten évszázadok óta, ami erősen épít a belső vizualizációs elemekre.

A képalkotó képességünk tehát egy kicsivel több, mint gondolatok szimpla képekké alakítása, vagy fantáziálás.

Érdekesség: Van az a többjelentésű szavunk, hogy képes. Képes vagy rá, azaz menni fog; és képes vagy, azaz van róla képed, el tudod képzelni.


Hogyan segíthet ez a technika a gondolataink lomtalanításában?

Amint elkezdünk használni bármilyen imaginatív technikát azzal a céllal, hogy jólétet teremtsünk magunknak, garantáltan jönni fognak az ellenállások is. A technika tehát abban segít a legtöbbet, hogy beazonosíthatóvá válnak a mélyebben lévő mintázataink, amikre szintén rádolgozhatunk imaginációval, de még jobb, ha segítőhöz fordulunk.

Például erős érzelmi töltéssel elképzeled a leendő párodat, próbálod megjeleníteni minden részletét és olyan mozgóképeket is kidolgozol magadban ahol látod, amint sétáltok, csókolóztok, nyaraltok, szexeltek. Ámde ezekkel a képekkel együtt felmerül, hogy az a mocsok Donát hogy elbánt veled legutóbb, vagy az a hisztis Titanilla meg milyen elviselhetetlen volt. Próbálod elhessegetni ezeket a frusztráló képeket, de nem megy. Aztán már attól kezdesz félni, hogy mi van, ha egy újabb romboló tapasztalatot teremtesz meg magadnak. Küzdesz, mint malac a jégen az egyre másra felbukkanó ellentétes képek között és próbálod megszerezni a kontrollt. Ez így tényleg nehéz…

De egyszerűsíthetsz a helyzeteden azzal, hogy áthelyezed a fókuszodat.

Nem az ideális valami megteremtésén kell még többet ügyködni, hanem azokkal a feszítő csomagokkal kell foglalkozni, amelyek automatikusan jönnek a gyakorlatozással együtt.

Imagináció terén az egyik legismertebb alak ma Joe Dispenza, aki agykutatással is alátámasztja a módszer hitelességét. Ő nem pszichológus és nem terapeuta, tehát ha valaki belenéz a videóiba, láthatja, hogy néhol túl elnagyoltan fogalmaz, de ami nekem megtetszett benne az az, hogy nagyon értelmesen beszél egy ilyen komoly témáról és nincs annyira elszállva a földtől.

Itt meg lehet tőle nézni egy nagyon informatív, magyar feliratos előadást több részletben:

A végére még annyit hozzáteszek, hogy sok imaginációs és vizualizációs technika fut ma valamilyen meditáció néven.

Az imaginációt azonban meg kell különböztetni a meditációtól, hogy a saját elménk számára is világos legyen, mit csinálunk, amikor gyakorlunk.

A meditáció nem egyenlő a vizualizációs technikákkal.

Erről a megkülönböztetésről és a meditációról a következő részben fogok írni részletesebben.

Fótos János



Ha szeretnél belecsapni abba, hogy az asztrológián keresztül jobban megismerd önmagad, akkor az alábbi elérhetőségeken jelentkezhetsz vagy kérdezhetsz:

06-20-445-55-57

fotosjanos@asztropszichologia.hu

Kapcsolat

Facebook