A gondolkodásod lomtalanítása 7. rész – A meditáció

Egy olyan témáról írok most, amiről még kvázi kevés tapasztalatom van, úgyhogy segítségül hívtam három szakértőt, akik több évtizeden keresztül végezték a meditáció valamilyen formáját. A cikk nagyobb részében Szvámi Ráma – Az örömteli élet művészete című könyvéből idézek, majd Ken Wilber is elmondja a rövid véleményét, végül Andy Puddicombe híres TED előadását nézhetitek meg.

A saját meditációs tapasztalataimról röviden annyit mondanék, hogy korábban kipróbáltam technikákat és sokáig azt hittem, hogy meditálok, de rá kellett jönnöm, hogy a kiválasztott technika meditációként volt bemutatva, valójában pedig imaginatív, vizualizációs gyakorlatok sorából állt. (Hogy mi a különbség a két terület között, arra Szvámi Ráma fog válaszolni, plusz ha elolvassátok a sorozat előző részét, abból is érthetőbb lehet.) Természetesen az imaginatív gyakorlatokkal sem lőttem bakot, de sokkal könnyebb dolgom lett volna, ha már akkor tudom, hogy melyik technika mire való és mit várhatok tőlük.

Forrás: www.pixabay.com

A kezdeti botladozások után sokat olvastam az irányzatokról, de nem tanultam zent, TM-et (transzcendentális meditáció), vagy vipassanát. Megtartottam az én hőn szeretett majdnem meditációs technikámat: az írást. 🙂 Emellett közel egy éve elkezdtem ismerkedni a mindfulness-szel, és jelenleg is ezt gyakorlom.

Csapjunk bele a meditációba!

Kezdjünk egy általános félreértéssel. A barlangba, vagy a hegytetőre visszavonult meditáló szerzetes sztereotípiájával:

„Sok tanítvány félreérti a meditációt. Azt hiszik, a meditáció azt jelenti, hogy elvonulunk a világtól, elkerüljük a vele járó felelősséget, és kapcsolatokat. Ehhez nincs szükség meditációra, már így is elég sokféle módszert dolgoztunk ki kötelességeink elkerülésére. A meditáció olyan egyszerű és alapos módszer, melynek segítségével tudatára ébredhetünk, hogy kik is vagyunk. A meditáció gyakorlásával finoman megszabadulunk a minket gyötrő aggodalmaktól, hogy szabadok lehessünk, a pillanat megkövetelte igényekre reagáljunk, és a tökéletes jelenlét örömét élvezhessük.”

Szvámi Ráma

Aztán nézzük ezt a sokat hallott mondást: Min meditálsz már megint? Lefordítva: min vacillálsz, min agyalsz? Hát igen, a meditáció kifejezés valahogy összefonódott azzal, hogy most leülök és jól átgondolom a dolgaimat vagy csak úgy magamban merengek.

„A meditáció nem gondolkozást jelent, mert túllép a gondolkozáson. Nem a problémáinkon meditálunk, hogy megoldjuk őket, hanem arról van szó, hogy a meditáció révén átlátjuk a magunk teremtette problémákat. A meditáció a konfliktusok megoldásának pontosan meghatározott módszere, amelyet akkor tanulhatunk meg, ha megértjük önmagunkat.”

Szvámi Ráma

Felmerül az a félelem a meditációval szemben, hogy kikapcsolja az embert a forgatagból és hát manapság irtó nagy rettegést tud szülni bennünk az, hogy ha kimaradunk, akkor lemaradunk. Követni kell a híreket, trendeket, árfolyamokat, hírfolyamokat, posztolásokat, különben baj lesz. Hát nehogy már versenyhátrányba kerüljünk azért, mert még meditálni is kéne. 🙂

„A legtöbb ember a nyugalmat a passzivitással társítja, a meditáció által teremtett béke azonban kiengedi az energiát. (…) A meditáció még koncentráltabbá teszi az elmét, hogy tökéletesen összpontosítani tudjunk bármire, amire szeretnénk. Ezért azok, akik meditálnak, csaknem mindent jóval könnyebben és gyorsabban tanulnak meg.”

Szvámi Ráma

Ehhez kapcsolódóan rengeteg kutatást végeztek már a meditáció hatásairól. A két leginkább kutatott módszer a transzcendentális- és a vipassana meditáció. A kutatások eredményeiről bőséges információ található ezeken a linkeken:

TMinfo

dr Szabó Csaba

A következő rendbe teendő terület a vallás kérdése:

„A meditáció nem valamely adott valláshoz, kultúrához vagy csoporthoz köthető rituálé. Az összes nagy vallás ugyanazon valóságból ered, és ha nem ismerjük ezt a valóságot, nem tölthetjük be az élet célját. Óriási különbség van a meditáció és az imádkozás között. Az imádság egyfajta emberi kérés. Az ember szeretné valóra váltani bizonyos vágyait. A meditáció olyan módszer, amely a durva-anyagi önvalótól a legkifinomultabb önvalóig vezeti el az embert.”

Szvámi Ráma
Forrás: www.pixabay.com

A keleti hagyományba kontempláció néven ismert az elmélkedés gyakorlata, ami nagyon közel áll a meditációhoz, de még nem az, és nagyon közel áll a gondolkodáshoz, de már nem az:

„Az elmélkedés egy másik technika, ami különbözik ugyan a meditációtól, de az is az élet és a világegyetem elveinek megvizsgálását célozza. Az elmélkedés révén a tanítvány folyamatosan magáévá teszi ezeket az eszméket, és idővel egész személyisége átalakul. (…) Az elmélkedés az igazság keresését jelenti, a meditáció gyakorlása pedig az igazság megtapasztalását. (…) Noha a meditációs és az elmélkedő iskolák különböznek egymástól, mindkét típus hasznára lehet a tanítványoknak, hogy túllépjenek önmagukon, és megerősítsék magukat alapvető természetükben: a békében, a boldogságban, és az elragadtatásban.”

Szvámi Ráma
Most evezzük praktikusabb vizek felé.

A mesterem/lámám/pszichológusom/tanácsadóm azt mondta meditálnom kellene. Hogyan?

„A meditáció nem terhes kötelesség, amit magunkra kell erőltetnünk; ha egyszer megtapasztaljuk a belső boldogságot, spontán módon meditálni szeretnénk majd, ahogyan a külső örömöket is szívesen várjuk. Mindamellett hasznos, ha kialakítjuk a meditációs gyakorlat mindennapos rutinját. (…) Minden nap ugyanabban az időpontban kellene leülnünk meditálni. Nagy hatással lesz ránk, ha ehhez hozzászoktatjuk magunkat.”

Szvámi Ráma

„Először is meg kell tanulnunk nyugodtnak lenni. Ez a testi nyugalommal kezdődik. Az általunk követett hagyomány szerint körültekintően választjuk ki a természetünknek és képességeinknek leginkább megfelelő meditációs testhelyzetet vagy ászanát és hozzáértő tanító mutatja meg, miként kell egyenesen tartanunk a fejünket, nyakunkat, törzsünket. (…) Miután a meditációs testhelyzet segítségével megnyugodtunk, tudatára ébredünk az izomrángásból fakadó, figyelmünket megakasztó akadályoknak, remegni és viszketni kezdenek különféle testtájaink. Ezek az akadályok a fegyelem hiányából fakadnak, mert arra neveltek minket, hogy egyre gyorsabban mozogjunk a külső világban, a testet azonban sosem neveltük nyugalomra. Ahhoz, hogy megtanuljuk ezt a fajta nyugalmat, rendszeres szokást kellene kialakítanunk. Ehhez pedig meg kellene tanulnunk rendszeresnek és pontosnak lenni, mindennap ugyanazt a testhelyzetet kellene gyakorolnunk ugyanabban az időpontban, ugyanazon a helyen, míg a test fel nem hagy a rákényszerített fegyelem elleni lázadozásával.”

Szvámi Ráma

„A meditáció során minden figyelmünket valamely általunk kiválasztott tárgyra irányítjuk. Ebben az esetben azt választjuk, hogy a légzésünkre fogunk figyelni. Figyeljük nyitottan és elfogulatlanul a légzésünket. Ne próbáljuk szabályozni, megváltoztatni. Nyíljunk meg annyira, hogy végül ne legyen különbség köztünk és a légzésünk között. Ebben az időszakban sok gondolat jelentkezik majd az elménkben: „Jól csinálom? Mikor lesz vége? Folyik az orrom – fel kellene állnom és kifújni, mielőtt folytatom? Lehet, hogy be kellett volna csukni az ablakot. (…) Százával jöhetnek a gondolatok és minden egyes gondolat valami további reakcióra ösztökél: véleményformálásra, cselekvésre, belemélyedésre, hogy tovább kövessük a gondolatmenetet, esetleg arra, hogy szabadulni próbáljunk a gondolattól.

(…) Ha azonban egyszerűen csak figyelemmel követjük a felbukkanó gondolatokat – anélkül, hogy reagálnánk rájuk, vagy ha reagálunk is, megfigyeljük reakciónkat – akkor nem igazán képesek megzavarni.”

Szvámi Ráma

Mi lesz a meditáció hatása? Nem fogok elpuhulni, vagy passziválódni? Jogosan merülhetnek fel ezek a kérdések, és én a szerény kis tapasztalatom alapján is azt mondom, hogy nem. Inkább az tapasztalható, hogy csökken a cikázó gondolatok és érzelmek nyomasztása, de beszéljen inkább erről a szakértő:

„Ha azonban a meditáció elvét alkalmazzuk, egy adott helyzetben tökéletesen megfigyelhetjük, hogy mi is történik éppen. Anélkül vizsgálhatjuk meg kezdeti reakciónkat, hogy reagálnánk rá. (…) A reakcióinkat szükségtelen tagadnunk. Engedjük kinyílni magunkat, hogy átélhessük őket, és akkor átjárnak minket, más spontán reakciók felbukkanását is lehetővé teszik, hogy kiválaszthassuk azt, ami az adott helyzetben leghasznosabb.

Ebből a szempontból a meditáció gyógyító hatásúnak tekinthető. Nem csupán belső egyensúlyhoz és szilárdsághoz juthatunk általa, hanem felszínre hozza belső komplexusainkat, tökéletlenségeinket, terméketlen reflexeinket és szokásainkat is. Ahelyett, hogy bennük élnénk, és alkalmaznánk őket, tudatosítjuk őket, így teljes figyelemmel fordulhatunk feléjük. Csak akkor válnak majd nyilvánvalóvá.”

Szvámi Ráma

Ehhez hozzá kell tennem, hogy a meditáció nem alkalmas pszichiátriai diagnózisok leküzdésére, vagy komoly mentális problémák gyógyítására, esetleg nagyon mély érzelmi sebek beforrasztására. Ezekhez nem meditációs tanár, hanem orvos, vagy más szakember kell. A komoly meditációs iskolákban külön fel is hívják a figyelmet arra, hogy mentálisan ép emberek tanulhatják a módszert és nem vállalnak felelősséget azért, hogy komolyan sérülteket gyógyítsanak.

Forrás: lelekszafari.hu
Térjünk át kicsit egy ingoványosabb területre, a meditációs tapasztalatokra.

„A tanítványoknak sokféle élményük lehet, de nem minden élmény mutat utat. Ha figyelmen kívül hagyják a bevezető gyakorlatokat, akkor éveket vesztegelhetnek el hallucinálással, képzelődéssel, egyszerűen az egójukat táplálják, és nem lesz részük mélyebb élményekben.”

Szvámi Ráma

Azaz nem minden meditációban megélt kép vagy információ valós és követendő. Nem kell minden fényjelenséget komolyan venni. Nem kell önmagunkat az egekig felmagasztalni, mert volt egy kis gerincremegésünk. És nem kell tovább szőni a tapasztalt képeket, mert az már nem meditáció, hanem képzelődés vagy jobb esetben imagináció.

A meditáció nem tartja a trendeket. Nem up-to-date. Nem érdekli a gyors kultúra. Rendszerességet és időt igényel, hogy beérjen a gyümölcse. (Ha belegondolunk, akkor ez valójában minden komoly eredményre igaz.)

„Van azonban egy komoly probléma. A modern tanítványok olyanok, mint azok a gyerekek, akik este magokat ültetnek el, majd másnap már korán reggel felkelnek, és elkezdik kiásni a magokat, hogy megnézzék, mi történt velük. Természetesen semmi sem történt, a magok még mindig ott vannak, ezért a gyerekek ismét betemetik és meglocsolják őket. (…) Hagyjuk kicsírázni a gyakorlásunk magvait, adjunk magunknak némi időt, hogy kialakulhasson meditációs gyakorlatunk. (…) Minden cselekvés reakcióval jár. Ha meditálunk, akkor lehetetlen, hogy ne részesüljünk előnyeiből. Lehet, hogy most még nem vesszük észre ezeket, de lassanként, fokozatosan elraktározzuk azokat a szamszkárákat (lenyomatokat), amelyek később a segítségünkre lesznek.”

Szvámi Ráma

Azaz, ha helyesen csinálod, akkor előbb-utóbb észre fogod venni a hatásait. 🙂

Most nézzük meg, hogy Ken Wilber röviden mit ad hozzá ehhez:

„A meditáció természetesen segíthet, és talán szándékosan olyan szakembert választasz, aki valamilyen meditációt alkalmaz a terápia során. Ám arra ne számíts, hogy önmagában a meditáció megoldhatja az árnyékkal kapcsolatos problémáidat. A spirituális megközelítések – bár bizonyos fokig segíthetnek – nem kezelik elég közvetlenül vagy elég hatékonyan a komolyabb pszichológiai problémákat ahhoz, hogy rájuk hagyatkozhass. Az árnyékkal kapcsolatos problémák megoldására számos különböző megközelítés létezik, s már egy kis internetes böngészésből is kiderül, milyen nagy ez a szám.”

Ken Wilber

“Korábban azt hitték, hogy a meditáció önmagában elég lesz a tudattalan árnyék legtöbb fajtájának feltárásához és az elfojtások felszámolásához. Azonban rengetegen meditáltak évtizedeken át, és mégis árnyéktartalmak milliói maradtak érintetlenül. Megvizsgálták, hogy mi ennek az oka, és az derült ki, hogy hacsak nem tudjuk pontosan, mit keresünk, a meditáció panorámaszerű ébersége olyan, mint a gépfegyversorozat, viszont ahhoz, hogy egy-egy specifikus árnyékelemet eltaláljunk, a pszichoterápia lézere szükséges.”

Ken Wilber

“Az árnyékkal dolgozó pszichoterápiának számos hatékony formája létezik, a Gestalt-terápiától kezdve a pszichoanalízisen át a tranzakcióanalízisig. A neurotikus problémák kezelésére más pszichoterápiák is nagyon hasznosak lehetnek, akkor is, ha nem dolgoznak közvetlenül az árnyékkal. A kognitív és interperszonális módszerek jótékony hatása mára már különösen jól dokumentált. De segíthet a naplóírás és a belső hangok párbeszédének módszere is.”

Ken Wilber

Wilber külön kezeli a felébredés és a felnövés folyamatát. Előbbi a spirituális fejlődéssel vagy tudattágítással áll kapcsolatban és nagyon kiművelt hagyománya van keleten, utóbbi pedig a pszichológiai éréssel áll összefüggésben és a nyugat jár élen benne. A kettőt nem lehet összemosni, és nem lehet kizárólag az egyikkel megoldani mindent.

A meditációtól nem fog felnőni az ember, az árnyékmunkától, terápiától pedig nem lesz szellemi fejlődés vagy tudattágulás. Magyarán attól, hogy meditálsz még nem leszel alkalmasabb arra, hogy kenyeret keress, családot alapíts, gyereket nevelj, vállalkozást működtess; a traumáid feldolgozása pedig nem fog téged közelebb vinni ahhoz, hogy létezik egy hatalmas Rend a teremtett világban, amelyben minden létezőnek helye, feladata és fejlődési útja van.

Végül nézzük meg Andy Puddicombe könnyed előadását arról, hogy mennyit is ér 10 tudatos perc.

(Magyar felirat beállítható a videóhoz.)



Fótos János


Ha szeretnél belecsapni abba, hogy az asztrológián keresztül jobban megismerd magad, akkor az alábbi elérhetőségeken jelentkezhetsz vagy kérdezhetsz:

06-20-445-55-57

fotosjanos@asztropszichologia.hu

Kapcsolat

Facebook