Miért küzdök még mindig ugyanazzal a problémával, holott önismeretezek?

Gondolom sokan tapasztaltátok már azt, hogy rendszeresen jártok terápiára, vagy valamilyen belső munkára, ennek ellenére futjátok ugyanazokat a nyamvadt köröket újra és újra.

Mi lehet ennek az oka?

Először is tisztázzuk a nyilvánvaló dolgokat. Ha elmész minden évben számmisztikushoz, vagy rendszeresen kielemezteted a horoszkópodat, esetleg minden nap olvasol önismereti könyveket, attól még nem fogsz gyökeresen megváltozni. Ezek inkább az informálódás kategóriába tartoznak.

Attól sem fogsz sokat változni, ha voltál már kétszer családállításon, kipróbáltad már a kineziológiai oldást vagy részt vettél egy előző életes utaztatáson. Ez az ismerkedés a belső munkával kategória, azaz még csak a kislábujjad első ujjperce van a vízben.

De mi van akkor, ha te hardcore módon nyomod és 1-2-3 heti rendszerességgel a belső világod mélyére túrtok valamilyen segítővel? Akkor miért nem jön az áhított változás? Miért kell akkor is újra meg újra ugyanazokkal a nehézségekkel szembenézni?

Két tényezőt fogok egybefűzni a kérdések megválaszolásához: a karmikus terheltséget és a ciklikus világképet.

Kezdjük az utóbbival.

A ciklikus világképet nagyon egyszerű megérteni, ha már foglalkoztunk asztrológiával vagy egyszerűen csak megfigyeltük a természet működését.

Forrás: science.howstuffworks.com

A nyugati asztrológiában például egy kör alapú modellel dolgozunk és a naprendszerünk bolygóit ezen a körön ábrázoljuk. Minden bolygónak van saját sebessége, és az biztos, hogy újra meg újra fel fog bukkanni bizonyos időközönként a kör egy kiválasztott pontján. Tehát akár lassú, akár gyors mozgású égitestről van szó, időközönként ugyanazokat a leckéket, próbákat vagy épp könnyebbségeket hozza magával. A különbség csupán annyi, hogy mi magunk időközben valamennyit öregedtünk, értünk, tehát jó esetben másképp vagy bölcsebben kezeljük a szituációt.

Ugyanezen elv alapján nézhetünk a természetre is, konkrétan az évszakok váltakozására. Nálunk, a mérsékelt övben még négy évszak van és ezek mindig ugyanolyan sorrendben követik egymást. Ismétlődik a kikelet, a gyümölcsök érése, az aratás, a levélhullás, a megfagyás és így tovább újra meg újra. Mi változik közben? Az időjárás nem mindig pontosan ugyanolyan, ezért minden év egy kicsit más arcot mutat, mint az előző. Emellett pedig nagyon lassan, egy emberi életen belül szinte észrevehetetlenül a földtörténeti korszak is halad előre.

Lehet, hogy egy emberi életünkben nem tudjuk olyan könnyen felfedezni a ciklikusságot, hiszen megszületünk, felcseperedünk, beérünk, csúcsra törünk, majd elkezdünk lenyugodni, jön a visszahúzódás és az öregség. Ez felfogható egyetlen nagy folyamatnak, amelyen belül az ember megéli a saját tavaszát, nyarát, őszét és telét, tehát simán mondhatjuk, hogy az életünk lineáris. Hiszen nincs érzékelhető újraindulás. Nincs olyan, hogy újra megszületnénk… legalábbis az aktuális énünk szempontjából.

Könnyű elveszni abban a hitben, hogy haladni kéne egyenesen előre, lineárisan a jövő felé, a fogyasztói társadalom üzenetét megfogadva a csúcsra, majd onnan is tovább és közben persze értetlenül nézünk arra, ha valami ismétlődik, vagy ha valamivel újra és újra meg kell küzdeni.

Ez azonban csak addig paradoxon, amíg el nem kezdjük megérteni, hogy valójában egy ciklikus világban élünk.

Ennek mélyebb átlátásához nézzük a karmikus terheltség tényezőt.

A karma megértéséhez ki kell terjeszteni annyira a hitrendszerünket, hogy befogadható legyen a reinkarnáció fogalma. A reinkarnáció újjászületést vagy újra leszületést jelent, de félreértés ne essék. Nem azzal az éntudattal születünk újjá, ami most van. Ha téged most Szabó Istvánnak hívnak, akkor az az én megszűnik a halállal együtt, a következő éned pedig olyan idegen lehet számodra, mint egy orosz cserediák. Nem Szabó István vándorol tovább életről életre, hanem van egy Szellemi részegység, amelyet hívhatunk egyéni Léleknek és neki van egy Szabó István nevű fejlődési szakasza. Szabó Istvánként próbál tovább fejlődni vagy helyrehozni pár dolgot, amit az előzőekben elnézett Kiss Máriaként vagy Shozak Kacinskyként.

Amit életeken át felhalmozunk megdolgozandó, kijavítandó, átalakítandó dologként, abból áll össze a karmikus terheltségünk és hogy ez kinél milyen erős, arról maximum a születési képlet árulkodik, de abból sem lehet pontos adatokat, vagy „mérőszámokat” megtudni.

asztrológia, előrejelzés

Alapnak vehetjük, hogy van valamiféle meghatározottságunk már a születésünktől kezdve, viszont hogy mit kezdünk ezzel, az már a szabad akarat témaköre. Jó okkal születünk adott családba, környezetbe, kultúrkörbe, de nem vagyunk kötelesek ezek normái szerint leélni egy életet.

Valami folyamatosan hajt minket a fejlődés felé és ennek érdekében elkezdünk mélyebben önismerettel foglalkozni.

Viszont ha mindehhez nincs meg a ciklikus világképünk, és nem tudunk arról, hogy van karmikus pakkunk, akkor igencsak nyűgös tud lenni a fejlődés folyamata. Csak gondoljunk bele, hogy manapság ebben a kíméletlenül felpörgött világban, ahol minden információ egyetlen gugli keresésre hozzáférhető, mennyire beleragadtunk a projektszerűen loholó életmódba.

Elvégzendő projektként tudjuk megélni azt, hogy a gyereket megfelelően felneveljük, projekt az is, hogy a megfelelő párt megtaláljuk, projekt az is, hogy a karrierben kiválóan haladjunk, és projektté tud válni az is, hogy megtanuljunk salsázni, elmenjünk minden nyáron nyaralni vagy rendszeresen hírt adjunk magunkról valamilyen közösségi platformon.

Már azt is fel kell írni a pipálós listánkra, hogy ki kéne ülni 10 percre a vízpartra, csak úgy merengeni. 🙂

És ha valami nincs kész „időben” vagy „jól” akkor bizony jön a bűntudat, szorongás, szégyen. Hiszen aki lemarad, az kimarad!

Ebben a feladatszemléletben az önismeret is egy újabb projektté tud válni, amiben ugyanúgy lesznek kipipálandó elemek, mint egy bevásárlólistán. Például elmész egy asztrológiai elemzésre, ahol megtudod, hogy férfi és női oldalról milyen helyrehozandó dolgokat örököltél. Majd ugyanazzal a hévvel és elhivatottsággal beleveted magad a belső munkába és célul tűzöd ki, hogy megszabadulsz ezektől a romboló mintáktól.

Ez eddig teljesen rendben van és nagy bátorságra vall!

De nézzük meg, hogy hogyan tud kisiklani ez a folyamat, ha a jelenleg legnépszerűbb boldogulási modell szerint vagy te is programozva.

  1. A projektszemlélet miatt azt hiszed, hogy amint kész vagytok a témád feldolgozásával, az azt jelenti, hogy soha az életben nem fogsz többé találkozni a letett mintával.
  2. Szintén a projektszemlélet miatt hiheted azt, hogy amint kész vagytok a feldolgozással, mehetsz és élheted tovább ugyanazt az életet, mint addig, de immáron megkönnyebbülten. Mintha bevettél volna egy fájdalomcsillapítót.
  3. És hiheted azt, hogy ha kész vagytok, akkor nincs több dolgod, nem kell többé foglalkoznod magaddal.
Forrás: www.facebook.com

Nos, nem tudom, hogy az önismeretben van-e olyan, hogy kész. 🙂 Az önismeret egy olyan valami, amit nem tudunk mérhetővé tenni, ezért nincs mit mihez viszonyítani. A régi korok segítői és asztrológusai például úgy tartották, hogy a horoszkóp élettémákat rejt.

Szerintem nem arra gondoltak, mint amire ma szoktunk: „Oké…hmm, élettéma, nekem arra nincs időm. Akkor inkább 3-4 hétre beköltözöm a pszichológusomhoz, éjjel-nappal gyúrjuk majd a témát, és utána folytatom az életemet megkönnyebbülten. Több időm nincs, mert pénzt kell keresni a lakáshitelre, nyaralni kell, gyereket eltartani, és dolgozni az előléptetésemen.” 🙂

Ha így gondolkodunk, akkor ez nem önismeret, hanem valójában csak túl akarunk lenni egy újabb projekten. Ki akarjuk végre pipálni az önismeret melletti kis rubrikát, hogy immáron megkönnyebbülten foglalkozhassunk kellemesebb dolgokkal.

Amit az eddigi tapasztalataim során leszűrtem, az az, hogy tényleg vannak néha csodás megkönnyebbülések és nagyon nagy átfordulások, de előfordul, hogy ha még nem is közvetlenül, de belekeveredek olyan szituációba, amiről azt hittem, hogy már megoldottam. És azt is tapasztaltam már, hogy ha nem foglalkozom a belső világom karbantartásával, akkor az nagyon hamar meglátszik kiégési tünetekben vagy erős befordulásban.

Olyan, mintha az önismeret elkezdésével kinyílt volna Pandora szelencéje és ezt nem lehet meg nem történtté tenni. Ez egy új életmódot és világnézetet kíván.

Ennek az új életmódnak elsődleges kulcsa az önuralom.

Az önuralom egyik szövetségese a felelősségvállalás.

Véleményem szerint nem az emberben, a segítőkben, a módszerekben van a hiba akkor, ha újra és újra ugyanazokkal a nehézségekkel kell szembe néznünk. A világunk úgy van kialakítva, hogy ciklikusan szembesülünk a saját karmikus pakkunkban hozott cuccainkkal. Ezeket a cuccokat mi halmoztuk fel és mi magunk döntöttünk úgy, hogy megpróbálkozunk a feldolgozásukkal.

Tehát minden, ami velem történik, az kötődik hozzám. Annak nem elszenvedője vagyok, hanem részese.

Emellett tisztában kell lenni azzal, hogy nem csak szimplán egy családba születünk, hanem egy generációs láncolatba. Nagyon jól bezsírozott szokások közé. Ezek a szokások lehet, hogy évszázadok óta dívnak, szóval ne vegyük félvállról a nyomatékukat. Lehet, hogy egy családállítás nagyon sokat tud segíteni, de ha mégis visszatérne a romboló minta, akkor az nem egy nagy csoda.

Az önuralom másik szövetségese a belátás. Azaz elfogadni, hogy lehet, hogy ki tudja hány generáció óta én vagyok az első, aki ilyen nagyot akar változtatni és evidens, hogy nagy ellenállásba fogok ütközni. Teljesen ide illik Assisi Szent Ferenc mondása: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Mindezek tudatában könnyebb megérteni, hogy miért kell folyamatosan figyelni arra, hogy ha már elértünk egy tudatossági szintet, akkor azt fenn is tartsuk. Van egy ciklikus világunk, van egy karmikus terheltségünk, aminek az erőssége valószínűleg megegyezik a generációs szokásokkal, és ezeket nem hatja meg, ha havonta egyszer leülünk relaxálni. 🙂

Az önuralom harmadik szövetségese a rendszeres, saját gyakorlás. Tehát azt a szintet, amit elértünk a segítővel, fenn kéne tartani otthoni relaxációval, mindfulnessel, imaginációval, meditációval… stb. Különben lehet, hogy egy oda-vissza liftezésről fog szólni a belső munkánk. Elmegyünk a segítőhöz, kiválóan dolgozunk, 1-2 hétig tart az eredmény, de közben nem csinálunk semmit és ugyanolyan kínzottan megyünk a következő alkalomra, mint szünetben a kávéautomatához.

Ezt a három tényezőt tartom a legfontosabbnak, ahhoz, hogy az önuralmat ki tudjuk fejleszteni. Fontos, hogy ezt kizárólag mi magunk tudjuk megcsinálni. Természetesen kaphatunk tippeket, mint, ahogy ebből a cikkből, de aztán teljesen egyszerű a helyzet: csinálni kell.

Röviden összefoglalva beszéltem ebben az írásban arról, hogy van egy ciklikus világunk, van egy karmikus terheltségünk – ez utóbbit hívhatjuk generációs terheltségnek is – és van a szabad akaratunk, azaz hogy mit kezdünk mindezzel. Ismétlődések voltak, vannak és lesznek. A projektszemélet nem túl kifizetődő, sőt elég nagy bakot tudunk vele lőni. Az önismeret új életmódot kíván, aminek kulcsa az önuralom kifejlesztése.

Ebben a cikkben már nem szaporítom tovább a szót, inkább a következőben írok majd részletesebben egy nagyon egyszerű és rendszeresen alkalmazható ellazító technikáról, amivel szép fokozatosan lehet erősíteni az önuralmat is.

Fótos János


Ha szeretnél belecsapni abba, hogy az asztrológián keresztül jobban megismerd magad, vagy coaching keretében szeretnél dolgozni az elakadásaiddal, akkor az alábbi elérhetőségeken jelentkezhetsz vagy kérdezhetsz:

06-20-445-55-57

fotosjanos@asztropszichologia.hu

Kapcsolat

Facebook